Géra Eleonóra Erzsébet - Oross András - Simon Katalin: Buda város tanácsülési jegyzőkönyveinek regesztái 1699-1703 - Budapest Történetének Forrásai 10. (Budapest, 2015)
Bevezető - Géra Eleonóra Erzsébet: Városi hétköznapok a századfordulón - A budai bor dicsérete
sem veszítettek értékükből. A legértékesebb szőlőknek egyébként a Sas-hegyen és a Gellért-hegyen található ültetvényeket tekintették, az innen származó borok a szabadságharc előtt távoli földre, Angliába, Hollandiába is eljutottak.50 A két legjobbnak ítélt termőterületen kívül termett szőlőkből préselt borok is nevet szereztek maguknak Alsó-Ausztriában és Bécs városában. A magisztrátus feltételezte, hogy boraik hírneve az előnyök mellett kárukra is vált. A pestiek, a Buda környéki falvak lakói, vagy a szentendreiek ugyanis boraikat a magasabb ár reményében budaiként árulták, s ebből a hatóságok állítólag azt a téves következtetést vonták le, hogy a budai városlakók szőlői évente több tízezer akónyi szőlőt teremnek, s 1702-ben erre a tévedésre vezették vissza a szokatlanul magas összegű hegyvám kiszabását. 1702 a szőlőtermelőkre nézve amúgy is kedvezőtlenül alakult, mivel a szüret előtt állítólag egy zápor hatalmas károkat okozott a nyár elején még szokatlanul bőségesnek ígérkező termésben. A várbéli és a vízivárosi polgárok a szőlőtermesztést sújtó adóterhek mérséklését kérték, s azzal fenyegetőztek, hogy a világ csúfságára koldusbotra jutván felkerekednek asszonyaikkal és gyermekeikkel és az országutakon fognak kéregetni. A városi tanács a Budai Kamarai Adminisztrációhoz fordult segítségért, hangsúlyozták, hogy nem minden „budai” bor budai szőlőből való, illetve a város határában mind magánszemélyek, mind az egyházi birtokosok hatalmas szőlőket müveltetnek. Beadványukban szorgalmazták, hogy a hatóságok csak azt a budai bort fogadják el eredeti budainak, amit a város pecsétjével ellátott hordókban szállítanak és értékesítenek.51 De visszatérve a budai határ szőlőskertjeire, a két fentebb említett szőlőhegy után a rangsorban a Székesfehérvári-hegyen elhelyezkedő parcellák következtek, melyek ára a 17. század legvégén mintegy 20 százalékkal haladta meg a Pál-völgyben található ültetvényekét, így fertályonként 120 forintba kerültek, míg utóbbiak 100 forintba. Az átlagos szőlőkért azonban fertályonként 40-50 forintnál nem számítottak fel többet. Az időjárási feltételek függvényében a gyengébb minőségű budai szőlők fertályonként átlagosan 4-6 akó bort, a közepes ültetvények 10 akó körüli mennyiséget, míg a legjobb parcellák akár 20 akót meghaladó termést is adtak.52 A kékszőlő kultúráját a hódoltság ideje alatt 50 NAGY L. 1975. 78. 51 BFL IV.1002.b. Tiltakozás 1702. szeptember 15., szeptember 7. 52 BFL IV.1009.g. Fase. II.; IV.1002.ff. l.d. 1708. szeptember 23.; Nagy Lajos a fertályonkénti termésátlagot a városi szőlők (1697, 1698, 1704, 1705, 1707) termésátlagai alapján 25 akó körüli mennyiségben állapította meg. Számítását túlzottan optimistának ítélem, mivel az általam vizsgált források más eredményre vezettek. Azt is meg kell jegyezni, hogy Nagy Lajos valamiféle szerencse folytán a jó termésükről híres évekből indult ki, talán mert ezek terméséről készült részletesebb kimutatás. Az időjárási viszonyok 1708-tól a következő évtized végéig többnyire kifejezetten mostohának nevezhetők (lásd GÉRA 2014. 339-347.). NAGY L. 1975. 79.; VANOSS1 1733. 39.; RÉTHLY 1970. 62., 72-76. 101
