Géra Eleonóra Erzsébet: Buda város tanácsülési jegyzőkönyveinek regesztái 1704-1707 - Budapest Történetének Forrásai (Budapest, 2009)

Buda város tanácsülési jegyzőkönyveinek regesztái

ra onnan Poschla Bécsi kapunál lévő házába munkát magával vigyen, különben Poschla említett házáról leveszik az ollót.

253. (VI. 96.) A tanács úgy határoz, hogy Stocker doktornak a már másfél éve ki nem fizetett 150 forint fizetése fejében a Városi Pincéből egy hordó (Vaß) vörösbort utaltatnak ki, akónként 3 'I2 forintot felszámítva. Az 1705-ben élelmiszer-járandóságként esedékes 10 akó bort azonban csak az idei préselésből (auß der 705-ten Fexung) adják majd ki.

254. (VI. 97-99.) Putanics János242 káplán és budai prépost Bonfini műveinek alapján a Szent Zsigmond prépostság243 régi dicsőségére hivatkozva segítséget kér a városi tanácstól az épület helyreállításához, de legalább egy kápolna kialakításához, valamint a korábbi berendezés és az ereklyék felkutatásához. A prépost a jövőben Szent Zsigmond tiszteletének növekedését szeretné elérni. A tanácsosok a kérést nem tudják teljesíteni, mert a város e veszedelmes időkben teljesen kimerült. Bár Buda elnyerte a szabad királyi város rangját az uralkodótól, az ezzel járó jövedelmek világos körülírása a békeidőkig még várat magára. Megígérik, ha lehetőségük adódik, támogatni fogják kegyes alapítványaikkal a prépostságot.244

1705. január 19.

Bösinger, Sauttermeister, Unger, Zaunockh, Krempel, W. Bösinger, Wähler

255. (VI. 99-100.) A polgár Johann Ekher vízivárosi fakereskedő (Holzhandler) Johann Sprengert a háta mögött Nussbaummer jelenlétében kutyának, gazembernek (Schelm), pártütőnek (Partiguenmacher) nevezte, s azt mondta, hogy az őrség (Wachten) alól csalárd módon kivonta magát. A rágalmazót a sértett megkövetésére, valamint 12 tallér pénzbírság megfizetésére ítélték, de eddig nem fizetett.

242 Putanics János (megh. 1720.) a budai Szent Zsigmond prépostság prépostja, esztergomi kanonok. 1690 és 1695 között Pesten volt a plébános helyettese, 1695-ben vették fel a pesti polgárok, 1699-ben pedig a Pest-Pilis-Solt vármegyei nemesek közé. 1720-ban birtokában volt egy pesti ház, melyet a hagyatéki leltár szerint a megszokottnál igényesebben rendezett be. BFL IV.1202.cc. a.a. Nr. 151. Diimmerth Dezső szlovák nemzetiségűnek tartja, de ezt a kutatások nem igazolják. Említett szerző állításával ellentétben pesti és budai plébános nem lehetett, mivel ezek mindkét városban a jezsuiták voltak, ő valószínűleg a vikáriusukként látta el a plébánosi teendőket. Dümmerth 1968. 148., 238-239. Életéről és müveiről részletesebben lásd: Szinnyei 1980-1981. XI. 278.

243 A Szent Zsigmond prépostság a középkorban a királyi kápolna prépostsága volt, 1410 körül alapították, 1424-ben társaskáptalan lett. Az épület és berendezése 1526-ban nagyrészt megsemmisült. Végh András tanulmánya szerint a királyi palotától északra, a későbbi volt Honvédelmi Minisztérium környékén feküdt. Mások úgy vélik, a Zsidó utcában, a Fehérvári-kapu mellett állt. A törökök az épületet dzsáminak használták. A Buda felszabadítása idején ismét súiyosan megrongálódott prépostsági épületről az 1699-es canonica visitatióban azt írták, hogy a romokat csaknem teljesen széthordták. Putanics prépost 1700 körül kisebb templomot építtetett a korábbi építmény helyén. Ennek a szakirodalomban elterjedt állításnak részben ellentmond a tanácsülési jegyzőkönyv állítása. A Putanics-féle épület 1713-ban és 1723-ban leégett, s 1727-ben építették fel újra, majd 1767-ben Mária Terézia rendeletére lebontották. Buzás-Feld 1996., Végh 2006. 219-236.

244 Latin nyelvű bejegyzés.

85