Géra Eleonóra Erzsébet: Buda város tanácsülési jegyzőkönyveinek regesztái 1704-1707 - Budapest Történetének Forrásai (Budapest, 2009)

Buda városa a 18. század elején - Buda és a Rákóczi-szabadságharc az 1704–1707 közötti időszakban

nem egyeztek bele, s ragaszkodtak az óbudai plébános, Cini János kinevezéséhez. Az események hátterében a két rend közötti régi rivalizálás sejthető. A török uralom alá tartozó területeken térítő jezsuiták legfőbb vetélytársaiknak a bosnyák ferenceseket tekintették, akik több okból is sikeresebben tevékenykedtek náluk. A bosnyák ferenceseket a törökök saját alattvalóiknak tekintették, jól ismerték a török hivatalnokok gyengéit, szokásait, de a katolikus lakosság is nagyobb bizalommal fordult a bajban velük tartó, veszélyek közt térítő ferences barátok felé. A jezsuiták folyton beadványaikkal ostromolták a pápát, melyekben a bosnyák ferencesek világi papokkal szemben alkalmazott erőszakos módszereiről, törökbarátságáról, tanulatlanságáról panaszkodtak, sőt, orgyilkosoknak nevezték őket.170 A budai jezsuiták egy év alatt elérték Kollonics Lipót esztergomi érseknél, hogy őket támogassa az újlaki plébános kijelölésének ügyében, így Buda tanácsa meghátrálni kényszerült.171 A jezsuiták új plébánosa feltehetően nem nyerte el a hívek egy részének tetszését, mert az újlakiak kinevezése után nem sokkal a harangdíj összegének mérséklését kérték a budai tanácstól. A város a kiváltságlevelében biztosított kegyúri jog tényleges gyakorlását csak az évtized végére tudta kivívni,172 de még az azt követő évtizedben is tartott a viszálykodás a jezsuita rend és a tanács között a plébánosválasztás miatt.

I. Lipót 1696-ban és 1700-ban kelt kiváltságlevelei alapján - míg más régebbi igényét be nem jelenti — budai plébánosként a jezsuitákat illette meg a bortized. 1702-ben az esztergomi érsek megbízottai útján jelezte, hogy élni kíván régi jogaival, s ezentúl beszedeti a bortizedet, de ebből a jezsuiták számára meghagyja a plébánosoknak járó tizenhatodot. Mivel Buda korábban a veszprémi püspökhöz tartozott, ez utóbbi a határban szedett bortized felének átengedését kérte az érsektől. A jezsuitáknak a veszprémi püspök is kiadta a tizenhatodot. A Gellért-hegytől délre fekvő szőlők a középkori Sasad falu területéhez tartoztak, így az esztergomi káptalannak fizettek tizedet. 1702-ben a káptalan csatlakozott a veszprémi püspökhöz és bejelentette igényét a megnevezett terület feletti tizedre.173 A bortizenhatod mellett a plébános másik bevételi forrását az úgynevezett stólapénzek képezték.

Az 1704. január 1. és 1707. december 31. közötti periódusban a budai jezsuiták rektori tisztségét, s vele együtt a budai plébánosi állást három személy töltötte be. A már említett Paul Trefflinger (1700. június 26-1704. május 7.), Lambert Mayerhauser (1704. november 25-1707. május 15.), valamint Georg Posch (1707. december 11-1711.).174

no Tóth 2007. 259-261.. 305-307.

171 BFL IV.1007.C. 1. d. Beschreibung. A tanácsülési jegyzőkönyvek csak az óbudai „Joannes atyáról” beszélnek. Cini (Cyni) János 1711-ben távozott Újlakról. lV.1002.uu. 48. d. A város az újlaki plébános ügyében a prímáshoz fordul. 1711. április 15. 38. f.

172 BFL IV.1002.uu. 48. d. A város plébánosának bemutatása. 1709. április 6. 35-37. f.

173 Némethy 1876. 174-175.

174 Némethy 1876. 190-191.

40