Géra Eleonóra Erzsébet: Buda város tanácsülési jegyzőkönyveinek regesztái 1704-1707 - Budapest Történetének Forrásai (Budapest, 2009)
Buda városa a 18. század elején - Buda és a Rákóczi-szabadságharc az 1704–1707 közötti időszakban
vező Natl-örökösökkel szemben lépett fel. Elővették a már évekkel korábban jogerősen lezárt Natl-féle hagyatéki ügyet és az örökösöket az egyik korábbi hitelező kifizetésére kötelezték, sőt, a budai várparancsnok segítségével lefoglaltatták az alperesek borát. A méltatlankodó alperesek számára 100 tallér büntetést helyeztek kilátásba arra az estre, ha a városi tanácson kívül más bírósághoz fordulnának. Az Udvari Kamara törvénytelennek nyilvánította Buda eljárását, sőt a Haditanácson keresztül Pfeffershoven is megrovásban részesült. A városatyákat azonban ez sem tántorította el eredeti szándékuktól, s a Kamarai Adminisztrációnak küldött válaszukban úgy nyilatkoztak, hogy az uralkodói oltalom nem veszi ki a város kiváltságlevelében biztosított joghatóság alól azokat a védett személyeket, akik Budán élnek és kereskednek, mivel a Thavonath-féle átadás őket is érintette. A tanács nyomatékosította: nem enged a jogaiból.1A következő évben többször felszólították a budai zsidókat, hogy boltjaik bezáratásának terhe mellett, egyedül a várost ismerjék el felettes hatóságuknak, s ne fizessenek az Adminisztrációnak védelmi pénzt. Miután az érintettek az ismételt felhívásokra sem nyilatkoztak, a tanács 1707 decemberében elején zár alá helyeztette a zsidók boltjait, majd végrehajtókat küldött a szállásukra. A tanácsi határozatban a végrehajtással megbízott strázsa- mestert diszkrét eljárásra szólították fel. A zsidók védelmében a kamarai adminisztrátor már másnap felnyittatta a zárolt boltokat, a város végrehajtóit pedig Pfeffershoven budai várparancsnok katonái elűzték a zsidók szállásáról.161 162 Főkegyúri jog és vallási élet I. Lipót a Budát ostromló keresztény seregek lelkigondozásában buzgólkodó jezsuitákat a város felszabadítása után kinevezte plébánosnak. 1687 nyarán Széchényi György esztergomi érsek Pest és Buda, valamint a környező falvak plébánosává tette meg a jezsuiták rendjét. Az idős érsek nagylelkű adománya lehetővé tette, hogy a várbéli Nagyboldogasszony templom szomszédságában rendházat, akadémiát és papneveldét létesíthessenek. E két utóbbi - Szentháromság-térre néző - épület a 18. század első éveiben készült el. A rendházban a kezdeti időkben 25-37 személy elhelyezésére nyílt lehetőség, itt rendezték be a plébánia hivatali helyiségét, ahol a rektor megbízásából az alplébános (viceparochus/exercens Parochialis) és segítői tevékenykedtek.163 Az uralkodó 1696-ban kiadott kiváltságlevelében a budai jezsuitákat ismét kinevezte a Vár és a külvárosok plébánosának azzal a feltétellel, hogy e tisztséget addig gyakorolhatják, amíg Buda városa nem tud gondoskodni saját plébániáról.164 161 BFL IV.1002.j. 1706. november 16. Udvari Kamara a Budai Kamarai Adminisztrációhoz. 1707. május 31. Buda városa a Kamarai Adminisztrációhoz. 162 BFL IV.1002.j. 6. d. A tanács jelentése bécsi ügyvivőinek, Johann Anton Moselnek és Christoph Baitz tanácsosnak. 1707. december 4. 163 Némethy 1876. 110., 113-118. 164 BFL IV.1002.uu. 48. d. I. Lipót kiváltságlevele a budai jezsuitáknak. 1696. október 10. 1-6. f. 38
