Géra Eleonóra Erzsébet: Buda város tanácsülési jegyzőkönyveinek regesztái 1704-1707 - Budapest Történetének Forrásai (Budapest, 2009)
Buda város tanácsülési jegyzőkönyveinek regesztái
1707 Sauttermeister, Zaunockh, W. Bösinger, Wähler, Werner, Eckher 1105. (VI. 405.) Hans Georg Hueber lemond gyalogos kerülői hivataláról. Ezt a tanács elfogadja, s meghagyják Keppelernek, hogy gondoskodjon másik személyről. Emellett felvesznek egy védett polgárt (Schutzburger). 1106. (VI. 405.) Matthias Busasic vízivárosi rác polgár háza eladásához a tanács jóváhagyását kéri. Az ügyet ismét kiadják, s a kérvényező szűkös helyzetére tekintettel megengedik a ház eladását, de azzal a feltétellel, hogy a vevő fél éven belül térjen át katolikus hitre. Ellenkező esetben más rendelkezést hoznak. 1107. (VII. 216.) Johann Riedl pesti asztalosmester teljesítés miatt fordult a tanácshoz.319 1108. (VII 216.) Johann Leopold von Schwingheimb beadványa a Lekowitz-ha- gyaték tulajdonjogának ügyében.379 380 1109. (VI. 405—408.) A tanács sommás tanúkihallgatást tart az elhunyt Gross- bardt özvegye által folyó év január 7-én Nikolaus Gerardin ellen indított ügyben. Első tanúként a negyven év körüli, katolikus vallású Sebastian Sehn budakeszi parasztot hallgatják meg, aki a bajorországi (aus Baÿr) Wolnzachban született. A tanú kijelenti: Gerardin Eszéken gyakran ingerelte az elhunytat azzal, hogy amikor a kurucok a pesti mezőn (auf dem Veldt Pester) voltak, számtalanszor átment Gerardin feleségéhez, a házukból, a falra állva nézték a kurucokat. Grossbardt és Gerardin egyszer összeverekedett Wagner fogadójában, de a tanú ekkor nem volt jelen. A verekedés után Grossbardt beteg lett, feküdt és ápolták. Egy alkalommal Grossbardt az eszéki várban lévő fogadóból az alsóvárosba (in den unteren Waros) ment a Fekete Ház melletti istállóban elhelyezett lovaihoz. Az oda- és a visszaút egy egész napot vett igénybe, mert Grossbardt nagyon fáradt és erőtlen volt. A tímár egyezséget akart kötni a verekedés miatt Grossbardttal és azzal fenyegette meg, ha nem egyezkedik vele, akkor Pécsett (zu 5kürchen) elárulja a főispánnak (Praefect), hogy az ismert tűzvész miatt elveszítette a lovat és a kocsit. Sehn beszámol arról is, hogy Grossbardt halála után Jakob Poll is vitába keveredett Gerardinnal, aki két pisztolyt szegezett rá. Pöll kilőtte a kezéből az egyik pisztolyt, majd megkérdezte, vele is azt akarja-e tenni, mint Grossbardttal. A második tanú a harmincöt éves, katolikus vallású Kaspar Peter budakeszi (von Budakess, Budaikess) paraszt, aki a morvaországi (auß Maÿren) Johannesthalban született. Kaspar Peter saját szemével látta, mikor este felé Grossbardt részeg volt, Gerardin azonban egész nap böjtölt. Mivel Grossbardt féltékenykedett Gerardinra, a két férfi összeverekedett, mindketten hevesen küzdöttek. A tímár leteperte a földre Grossbardtot, rátérdelt és ököllel erősen ütlegelte, később megrugdosta, majd három1707. január 3. 379 Áthúzással érvénytelenített bejegyzés, az ügyben határozat nem született. 380 Áthúzással érvénytelenített bejegyzés, az ügyben határozat nem született. 189
