Géra Eleonóra Erzsébet: Buda város tanácsülési jegyzőkönyveinek regesztái 1704-1707 - Budapest Történetének Forrásai (Budapest, 2009)
Buda városa a 18. század elején - Buda és a Rákóczi-szabadságharc az 1704–1707 közötti időszakban
Bösinger kizárását kérte a tanácsosok sorából. Bösinger és a Kamarai Adminisztráció az Udvari Kamarától remélt segítséget, sérelmezték Pfeffershoven beavatkozását, s erőszakoskodással, csempészettel vádolták Sauttermeistert. A tanács javára billentette a mérleg serpenyőjét Bösinger vitája egy paraszttal, aki ökrei árát követelte tőle. A tanácsosok először polgári, majd katonai végrehajtással fenyegették a volt polgármestert, s végül a végrehajtást foganatosították is.20 A Magyar Kancellária csak részben adott igazat a városnak, elismerte, hogy Bösinger valóban megsértette a kiváltságokat, de a polgárok összeesküvését és az erőszakos betörést nevezett házába elítélte. A felettes hatóság úgy határozott, hogy 1. Lipót halála miatt ideiglenesen Bösinger maradhat a polgármester, s a végső szót majd az új uralkodó mondja ki. Sauttermeister a felettes hatóság határozatának megfelelően 1706. április 26-án lemondott hivataláról. A tanács a kancelláriai döntést önkényesen mellőzte és nem fogadta el a lemondást, vagyis Sauttermeister maradt a polgármester.21 Az Udvari Kamara felkérte a Kamarai Adminisztrációt, hogy indítson vizsgálatot a választások ügyében, ez ellen azonban Buda város tanácsa hevesen tiltakozott. Közben a Magyar Kancellária is kirendelte a saját vizsgálóbizottságát Budára. A tagok, Putanics János budai prépost és Petrovay László Pest-Pilis-Solt vármegyei alispán, 1706. augusztus 25-re tűzték ki az első meghallgatásokat, erre az eseményre azonban váratlan fordulat miatt nem kerülhetett sor. A tanács tudomására jutott ugyanis, hogy Bösinger és társai - Johann Sprenger, Philipp Jakob Mieser és Johann Konrad Stumpf22 - a polgárok körében szervezkednek, elsősorban a Vízivárosban és a Horvátvárosban, titkos összejövetelekre hívják őket, s a kiváltságlevél ügyében is terveznek valamit. Pfeffershoven altábornagy azonnal a tanács segítségére sietett, s katonái őrizetbe vették a bukott polgármestert és a másik fő gyanúsítottat, Franz Banovszkyt. Bösinger további sorsa nem világos, 1706 novemberében betegségére hivatkozva kérte a szabadon bocsátását; hogy ez megtörtént-e, nem lehet tudni.23 A polgármester személyét érintő vitának Franz Ignaz Bösinger 1707 elején bekövetkezett halála vetett véget, ellenfele, Sauttermeister az 1707-ben tartott újabb választáson ismét győzedelmeskedett. Ebben az évben nyert felvételt a tanácsosok közé Augustin Schmidt és Andreas Wieser, majd Christoph Baitz is.24 Az első szabad polgármester-választás után a Belső Tanács munkájának segítésére a tanácsosok tizenkét főt választottak ki a polgárok közül, ők alkották az úgynevezett Külső Tanácsot. A későbbi választott polgárság ősének tekinthető testület tagjai a polgárság egészét érintő ügyekben - például adókivetés, kölcsönök felvétele stb. - részt vettek a döntéshozatalban. Szükség esetén őket is delegálták a különböző városi 20 Jk. 735. sz., 739. sz., 747. sz„ 780. sz. 21 Jk. 751. sz. 22 Johann Sprenger fürdős Bösinger bukása előtt a Víziváros bírója volt. Sprenger és Philipp Jakob Mieser ügyvéd ekkor, de később is több beadványt fogalmazott a Sauttermeister-féle tanács ellen a felettes hatóságokhoz, utóbbi személyesen utazott Becsbe. A város határozatban tiltotta el az ügyvédi gyakorlattól, amíg elégtételt nem ad a tanács ellen elkövetett tetteiért. Jk. 315. sz., 380. sz., 433. sz. 23 Jk. 948. sz., 950. sz., PÁSZTOR 1936. 184-188., ÁldáSY 1906. 22-40., Tuza 1999. 31-33. 24 Jk. 1193. sz. Polgármester-választásról kiadott uralkodói rendelet., Jk. 1250.SZ., 1253.sz., 1260. sz. 15
