Szögi László: Budai, pesti és óbudai diákok külföldi egyetemjárása I. 1526-1867 - Budapest Történetének Forrásai (Budapest, 2004)

Bevezetés

A nagyon vegyes lakosságú városok hallgatóinak nemzetiségi hovatartozását szinte lehetetlen pontosan meghatározni. Az egyetemi anyakönyvekben erre nézve egyértelmű adatok nincsenek, másodlagos adatokból, pl. vallás, előzőleg végzett iskola, apa foglalkozása stb. bizonyos következtetéseket le lehet vonni. Az anyanyelvet a bécsi egyetemi források inkább csak a dualizmus korában közük, a német egyetemek akkor sem. A 12. táblázatban ennek megfelelően csupán kísérletet teszünk a nemzetiségi összetétel megbecsülésére, annak jelzésével, hogy közlésünk csak valószínűsíti az arányokat. Szándékosan nem abszolút számokat, csupán százalékot adunk meg.

A táblázatból kitűnik, hogy a hallgatók egy harmadánál nincsen semmilyen támpontunk a nemzetiség meghatározásához. E diákok többsége valószínűleg az asszimilálódás kezdetén álló pest-budai zsidóság és németség köréből került ki, de esetükben még nem következhetett be a magyar nemzetiség vállalása. A német nemzetiségű hallgatók arányát 39%-ra becsüljük, de valószínűleg közülük is sokan az asszimilálódás irányába mozdultak a 19. század közepe táján. Ennek megfelelően bizonytalan a magyar nemzetiségűek aránya, a kor végére 22%-ra becsüljük, de ez a szám nyílván magasabb lenne, ha az asszimiláció mértékéről többet tudhatnánk. Az egyes életpályák vizsgálata során természetesen sok kérdésre választ adhatnánk, de ennek vizsgálata messze túlmutat a jelen tanulmány keretein. A táblázatban szereplő ungarus, hungarus, pannon kifejezés 16. és 18. századi adatokra utal, amikor ez inkább a származási országot, mintsem a nemzetiséget jelölte. A cseh, illetve szláv kifejezés pedig azt mutatja a táblázatban, hogy az egyértelműen szláv nevű pesti hallgatóknál jelenleg nem lehet eldönteni, hogy a cseh tartományokból érkezőkről, vagy magyarországi szlovákokról van-e szó. Személyre szóló kutatások során e kérdések bizonyára még eldönthetők.

31