Szögi László: Budai, pesti és óbudai diákok külföldi egyetemjárása I. 1526-1867 - Budapest Történetének Forrásai (Budapest, 2004)
Bevezetés
vei alig találkozunk. Közöttük igen magas a mérnök és orvostanhallgatók aránya és ehhez képest csupán 56-an tanulnak közülük kereskedelmi ismereteket. A hivatalnoki, tisztviselői réteg gyermekeinek számaránya meghaladja a 10%-ot, ez nagyjából az országos átlagnak felel meg, annál csak kicsit alacsonyabb. E hallgatók több mint fele német és alig egy harmada magyar, ami mutatja az országos és városi közigazgatásban a korszak nemzetiségi arányait. A 188 diák esetében nem tapasztalható kiemelt érdeklődés egyik szakmacsoport iránt sem, képviselőik, ha nem is magas számban, de minden fakultáson ott vannak. Az iparosok, kézművesek családjából származó diákok állnak a harmadik helyen, ami a birodalmon belül nem szokatlan, Németországban azonban jóval alacsonyabb a képviseletük. A 155 diák fele német családból származik, a magyarok egy tizedet tesznek ki közülük. E csoportban az átlagosnál nagyobb az érdeklődés a mérnöki pályák iránt, de nem feltűnően kiemelkedő. A városi polgárságot, gyárosokat és magánzókat tartalmazó elég vegyes csoporthoz 115 személyt számítottunk, akiknek kevesebb mint fele szintén német nemzetiségű, a magyarok és az asszimilálódó zsidó polgárok e csoportban közel azonos arányban találhatók, 10% körüli mértékben. A fakultások közötti megoszlás itt is eléggé egyenletes, egynegyedük azonban mérnöki ismereteket tanult külföldön. A katonatiszti családból származók közel 60%-a német, s egy harmaduk ugyancsak katonai pályára készült, tehát a pályaválasztást meghatározta a családi hagyomány. A 14 magyar közül csak négyen mentek katonai pályára. E csoportban még a mérnöki tudományok is népszerűek voltak. Az orvos, sebész, vagy gyógyszerész családból származók száma összesítve alacsony, de 1825 utáni arányuk ennél jóval magasabb. E diákok egy harmadánál már második generációs orvosokról van szó, ők tehát folytatták apjuk foglalkozását A hallgatók egy harmada budapesti zsidó famíliákból származott, a németek és magyarok aránya nagyjából azonos, az előbbinél kissé alacsonyabb. Az orvosi pályán kívül ők is a mérnöki szakmák iránt érdeklődtek még nagyobb számban. A tanári, ügyvédi, egyéb értelmiségi, tehát az ugyancsak honoratior, de humán értelmiségi családból származók aránya alacsonyabb a birodalmon belüli átlagnál, nem éri el az 5%-ot sem. E kategóriában a magyarok lehetnek relatív többségben a németekkel szemben. A csoportnak nincs feltűnő szakmaválasztási szokása, az átlagnál itt is több a mérnökhallgató. A nemesi, birtokos családból származók aránya esetünkben messze alacsonyabb, mint az országos átlag, ami a lakosság összetételét ismerve nem meglepő. A 25
