Szögi László: Budai, pesti és óbudai diákok külföldi egyetemjárása I. 1526-1867 - Budapest Történetének Forrásai (Budapest, 2004)
Bevezetés
Mint a fenti táblázatokból látható, a budai és pesti diákok hosszú szünet után 1700-ban tűnnek fel újra külföldi egyetemen és innen kezdve számuk korszakonként fokozatosan növekszik. A 18. századot két, míg a 19. századot három időrendi részben ábrázoltuk. Látható, hogy a 18. század második felében nagyjából megduplázódott a század első feléhez képest a külföldre beiratkozottak száma, a 19. század elején ehhez már negyed század is elég volt. Az igazi korszakhatár a reformkor kezdetén volt, amikor kevesebb mint negyedszázad alatt e jóval nagyobb szám is megduplázódott. A reformkorra esik a beiratkozások egyharmada. Az abszolutizmus korában a peregrináció üteme láthatóan lelassult, bár abszolút számban e 18 éves periódusban a külföldön beiratkozok száma növekedett az előző szakaszhoz képest és e rövidebb időszakból gyűjtöttük össze az adattár több mint 38%-át. Ha az immatrikulációk számának évenkénti alakulását ábrázoló táblázatot és grafikont vizsgáljuk, megállapítható, hogy a 18. század folyamán mindvégig rendkívül alacsony szinten maradt a pesti és budai peregrináció nagyságrendje. 1-4 beiratkozó ugyan szinte minden évben akadt, általában Bécsben, de néhány évet leszámítva alig látszik fejlődés a táblázatban. 1767-ben kivételt jelentett az egyszerre nyolc beiratkozó, majd az 1777-ben jelentkező hét diák, de ezen egyébként sem magas számok nem állandósultak, sőt a nyolcvanas években újra csökkentek. A fordulatot az 1790-es évek közepére tehetjük, amikor a külföldi beiratkozások száma valóban tartósan növekedni kezdett és nagyságrendje is évtizedről évtizedre emelkedett. 1803-ban először iratkoztak be egyszerre több mint tízen külföldön és 1823-ban már 27-en tették ezt meg Budáról, Pestről és Óbudáról. A reformkori maximumot 44 beiratkozóval 1843-ban érték el az egyre jobban fejlődő városok, innen viszont - egyébként az országos tendenciának megfelelően - a szabadság- harcig némi visszaesés tapasztalható. 1851 -ben már újra a korábbi maximumot érte el a beiratkozok száma, majd további növekedés tapasztalható és a neoabszolutizmus korában, 1863-ban évi 55 új beiratkozóval jutott el a budapesti egyetemjárás vizsgált időszakunk legmagasabb adatához. Úgy tűnik Pest és Buda esetében nem a külső politikai események, hanem a városfejlődés állapota határozta meg a peregrináció nagyságrendjét. A napóleoni háborúk hatása pl. szinte egyáltalán nem tapasztalható, 1809-et kivéve, ami azért is érthető, mert a katolikus többségű városokat a németországi, svájci és hollandiai egyetemjárás alig érintette. 13
