Dokumentumok Budafok-Tétény történetéhez 1731-1950 - Budapest Törtenetének Forrásai. Kerületek, városrészek: Budafok-Tétény (Budapest, 2002)

Bevezetés

akkor alig tartalmaztak rendelkezést a zsellérekre nézve. Bár a robot alól őket is mentesítette a törvény, de a szőlődézsmát továbbra is fizetniük kellett. Ez a probléma Promontor és Tétény esetében is jelentkezett, mivel, akárcsak Pest-Buda szomszédságában a legtöbb település, zsellérközségek voltak, sőt elsődleges jövedelmük a szőlőből származott. Nem véletlen, hogy Promontor és Tétény lakossága az áprilisi törvények kiszélesítését a magyar kormánytól remélte. 1848. december 3l-e és 1849. január 3-a között néhány napra Promontor a szabadságharc központjává vált, hiszen Görgey a Savoyai kastélyban rendezte be főhadiszállását.

14 A szabadságharc bukását követően a Habsburg neoabszolutizmus támogatta a polgári átalakulást, amikor felszámolt néhány feudális eredetű jogot, elősegítve ezzel Magyarország piacosodását.'

5 Igaz, ezek a gazdasági természetű rendelkezések félmegoldásnak bizonyultak,

16 mégis hozzájárultak a lassú és békés gyarapodáshoz. Promontoron a megművelhető földterület több mint 72%-át a szőlő tette ki, és a családok közel fele rendelkezett szőlőbirtokkal, de ennél többen éltek a szőlőművelésből (pl. kádárok, vincellérek, kapások stb.). A 19. századi átalakulás közvetlenül érintette Promontort és Tétényt; a ráckevei császári és királyi uradalom szerződést kötött zselléreivel, akik 1856 őszén fizették az utolsó dézsmát. Ettől kezdve szolgáltatásaikat ők is pénzben váltották meg, így lehetőségük nyílt a szabadabb kereskedelemre és áruforgalomra.

17 A községek egészségügyi helyzete aligha volt kielégítő ebben az időszakban. Gyakoriak voltak a járványos megbetegedések. Az állandó gyógyszertár ugyan már 1824-ben megnyílt Promontoron: a Szentlélek gyógyszertár elégítette ki a tétényi (1860-ig) és albertfalvai lakosok igényeit is.

18 Állandó orvos viszonylag intéztettek; 1848. évi XII. te. az úrbéri megszüntetett magánúri javadalmak státusadóssággá leendő átváltoztatásáról; 1848. évi XIII. te. a papi tized megszüntetéséről. 14 Bartos Mihály - Garbóczi László: Promontor és Tétény 1848-49-ben. Budafok, 2000. 24. p. 15 Az ősiségi nyílt parancs (1852) és az úrbéri pátens (1853) mellett itt kell megemlíteni egyes regálék eltörlését (többek között a földesurak kiváltságainak megszüntetését mészárszék-, valamint boltfenntartás, pálinkafőzés és kőfejtés eseteire). 16 Több regáléjog (pl. a halászat, kocsmáitatás, malomtartás), akárcsak az elavult céhszervezet változatlanul fennmaradt. A legnagyobb gondot azonban a tőkehiány jelentette. 17 Tétény-Promontor. Szerk: Joó Ernő - Tóth Gábor. Budapest, 1987. 174-176. p. 18 Lásd a 10. számú dokumentumot. 26