Dokumentumok Újpest történetéhez 1840-1949 - Budapest Törtenetének Forrásai. Kerületek, városrészek: Újpest (Budapest, 2001)

BEVEZETÉS

ként az egész peremövezetben - már 1872-ben bevezette a Budapestet is ellátó cég, az Általános Osztrák Légszesztársulat. Igaz, a közvilágítás így is gyatra volt: a főútvonalaktól távolabb eső területeket még 1910 körül is csupán 300 petróleumlámpa világította, melyeket azonban holdtölte idején nem gyújtottak meg, még ha borult idő és koromsötét volt is; a takarékosság odáig ment, hogy tavasztól őszig a kb. 550 légszeszlámpa felét is leszerelték.

37 A zömében nincstelen lakosság gyenge teherviselő képessége és az amúgy is szűk helyi középréteg zömének a közterhek minimalizálását mindenek fölé helyező „községpolitikai" beállítottsága folytán reménytelennek tűnő szakadék tátongott a községi igazgatás rendelkezésére álló források és az ezekből megoldandó feladatok között. Ennek következtében a község és a helyi társadalom még az elemi oktatást is teljes egészében kiengedni kényszerült a saját felügyelete alól. Újpest község, pénzügyi eszközei nem tudván lépést tartani a növekvő gyereklétszámmal, 1880-ben szinte kikönyörögte iskoláinak állami kezelésbe történő átvételét, miután az egyházak már az 1870-es években, anyagi nehézségek folytán, kivonultak az itteni iskolafenntartásból. Ezáltal az a sajátos helyzet alakult ki, hogy Újpesten az 1880-as évektől csak állami elemi iskolák működtek.

38 A kor szinte valamennyi gyorsan növekvő városára igaz, hogy a kialakult jövedelmi források nem nyújtottak fedezetet azokra a roppant költséges infrastrukturális beruházásokra, amelyek a városigazgatás új funkcióinak teljesítéséhez elengedhetetlenek voltak. A fejlesztések tömeges kölcsönfelvétellel, eladósodással jártak együtt; a kölcsöntörlesztés fedezetének biztosítása érdekében pedig általánossá vált azoknak a jövedelmező közszolgáltatásoknak a város kezébe vétele, „községesítése", melyeket addig magánvállalatok láttak el. Újpest lehetőségei sok tekintetben korlátozottabbak voltak a települések zöménél. Egy jelentékeny középvárosra méretezett lakosságot kellett ellátnia, jövedelmező, mobilizálható vagyonnal, kiváltképpen ingatlanvagyonnal azonban, sajátos fejlődése folytán, nemigen rendelkezett. Az adókon kívül csupán a piac és a vágóhíd jövedelmei jelentették a háztartás állandó bevételi forrását. Hosszú ideig nyomasztóan hatott az 1874 márciusi véres napok emléke: ekkor a község fogdájában tisztázatlan körülmények között meghalt egy adóvégrehajtásnak ellenszegülő polgár, akinek 37 Ugró, 1932. 193-200. p.; f/ó'.: A köztisztviselő jutalma. Válasz a fegyelmit kitaláló kilences bizottság főbb vádjaira. Újpest, 1913. 27. p. 38 Ugró, 1932. 429-438. p.; v. ö. a 11. sz. dokumentumot jelen kötetben. 37