Dokumentumok Újpest történetéhez 1840-1949 - Budapest Törtenetének Forrásai. Kerületek, városrészek: Újpest (Budapest, 2001)

BEVEZETÉS

. szorosan Összefügg, és egyben elő is segítette a folyamatot, hogy a századfordulótól mindinkább ez a zóna vált a bevándorlók elsődleges célterületévé, de lendületet vett a budapestiek kiköltözése is.

25 A vállalatok a legkézenfekvőbb módon azokban a peremövezeti községekben kereshettek maguknak telephelyet, amelyek szerves folytatását képezhették a város hagyományosan kialakult iparvidékeinek; a távolsági közlekedési összeköttetés mind szárazföldi, mint vizi úton jó volt, ezen felül már kiépített elővárosi tömegközlekedés is a fővároshoz kapcsolta, lehetővé téve a mindennapos ingázást; és bőségesen álltak rendelkezésre szabad területek. Újpesten még tekintélyes parcellázatlan területek voltak a Károlyiak kezén, melyeket szívesen bocsátottak áruba új, vagy a szűk fővárosi telephely korlátaitól szabadulni akarva kitelepülő gyárak számára. Ezzel nem csak új iparágak, de addig ismeretlen méretek és ezzel új erőviszonyok, hatalmi tényezők is jelentkeztek a településen. Az újonnan jelentkező nagyipari ágazatok sorát a textilipar nyitotta meg. A Károlyiaktól vásárolt telken 1882-ben eredetileg angol tőkével létesített pamutfonó- és szövőgyár a változó külföldi tulajdonosok kezén évekig bukdácsolt, míg 1893-ban magyar vállalkozók, az Óbudán kékfestő és kartonnyomó gyárral rendelkező Weisz család vette át. A Magyar Pamutipar Rt. az ő kezük alatt felvirágzott. A millennium idején már 400-500, a világháború küszöbén 800-1200 munkással dolgoztak. Ez az újpesti gyár is az ország gazdasági elitjébe s egyben a magyar nemességbe emelte tulajdonosait: a Weiszek (Zala megyei birtokuk után) szurdai előnévvel kaptak nemességet, mellyel azután vezetéknevüket is felcserélték. Szurday Róbert vezérigazgató egyik meghatározó alakja volt a két világháború közötti gazdasági életnek.

26 A VII. kerületi Huszár utcai telepét Károlyi Sándortól vásárolt újpesti ingatlanra cserélő Egyesült Villamossági Rt. (1906-ban kibővített neve után a köznyelvben már csak „Egyesült Izzó") 1900-ban eleve 1200 munkás foglalkoztatását vállalta az új gyár építéséhez nyújtott állami kedvezmény fejében, a világháború küszöbén pedig 3600 munkást alkalmaztak.

27 25 V. ö. Berend T. Iván - Ránki György: A Budapest környéki ipari övezet kialakulásának és fejlődésének kérdéséhez. In: Tanulmányok Budapest Múltjából, XIV. Bp., 1961. 535-573. p. 26 Hanák Péter - Hanák Katalin: A Magyar Pamutipar története 1887-1962. Bp., 1964. 27 23. sz. dokumentum jelen kötetben; Jenéi Károly: Az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. és elődvállalatai. In: Tanulmányok Budapest Múltjából, XXII. kötet. Bp., 1988. 337-374. p. 32