Dokumentumok Újpest történetéhez 1840-1949 - Budapest Törtenetének Forrásai. Kerületek, városrészek: Újpest (Budapest, 2001)

BEVEZETÉS

szén, a vasút, a Váci út és a Duna közötti területen a város legdinamikusabb és legkiterjedtebb gyáripari övezete öltött formát, egyre terjeszkedve Újpest irányába. Nem véletlen, hogy Pest környékén egyértelműen Újpest volt a legkiugróbb növekedési pólus. „Ott szüntelen civódás, perpatvar uralkodik oly nép közt, mely másutt sem volt megelégedve, hol jobb emberek közt lakott. Csomó szerencsevadász! ez képe és tükre egy amerikai szabados státusnak, melyben minden van, csak rend nincs ..." jegyezte fel még 1843-ban a dunakeszi plébános, akinek feladatai közé tartozott ekkor az újpesti katolikus hívők lelki gondozása is.

17 Az ekkor itt élők valamivel több mint harmada külföldi származású volt, ötödük Nyitra vármegyében, Lövyék és Neuschlossék szűkebb pátriájában született; ők közel kétszer annyian voltak, mint akik Pesten vagy Pest vármegyében látták meg a napvilágot. Egészen más képet mutat azonban az Újpestet közvetlenül megelőző lakhely vizsgálata: a betelepülők közel kétharmada Pestről és környékéről jött, egyharmaduk az ország más részeiből (felerészben Nyitrából), és elenyészően keveseknek volt ez első magyarországi lakhelye. Azaz egyértelműen a Pestre törekvő, de ott megkapaszkodni nem tudó „szerencsevadászok" gyülekezőhelye volt ekkor a „gyarmat". Céhekből kiszorult kisiparosok, kiskereskedők, akik az uradalom által biztosított lehetőségekkel élve itt viszonylag háborítatlanul működhettek „kontárként", élvezve a pesti piac közelségének előnyeit; nincstelen legények, inasok, akik előtt mint vágyaik netovábbja lebegett az önálló mesterré válás lehetősége, és persze rengeteg sodródó, helyét nem találó egzisztencia a bomló rendi társadalom viszonyai között oly jellegzetes „csavargók" fajtájából - összességében a „vállalkozó kedvű szegénység" adta meg a korai Újpest karakterét.

18 A község alapításában meghatározó szerepet játszó néhány jómódú vállalkozó ugyanakkor azokat az iparágakat képviselte, amelyek a következő évtizedekben a helyi gazdaság igazi „húzóágazatai" lettek: bőripar, faipar, szeszipar. A fentebb említettek mellett már az alapítólevél kibocsátásának évében, 1840-ben megjelent (az ugyancsak Nagysurányból idetelepülő) id. Wolfner Gyula, aki bőr- és gyapjúkereskedelem terén szerzett tapasztalatait és tőkéjét Újpesten immár a gyártásban is kamatoztatta. Kicsiben kezde, 8-10 alkalmazottal. Néhány év után betársult az 17 Idézi Kubinyi, 1956. 292. p. 18 Uo., 286-287. p.; és Kubinyi András: Újpest községgé alakulása. 1831-1849. In: Újpest története. Szerk.: Gerelyes Ede. Bp., 1977. 32-33. p. 28