Dokumentumok Újpest történetéhez 1840-1949 - Budapest Törtenetének Forrásai. Kerületek, városrészek: Újpest (Budapest, 2001)

DOKUMENTUMOK

lességek származnak. Hogy azután a végén ki tartozik a másiknak a szerződés be­csületes teljesítésén felül még hálával is, azt a jövő mutatja meg. Valami egészen más az, amiért én soha el nem múló hálát érzek Újpest város kö­zönsége iránt, s azok iránt, akiknek részük van megválasztásomban! Ez a valami, hogy Újpest város közönsége új otthont adott nekem és családomnak az elveszett régi otthon helyett. Nincs fájdalmasabb, nyugtalanítóbb, keservesebb, mint a csa­ládi tűzhelyet elhagyni a közeli visszatérés reménye nélkül, s világgá menni a sötét bizonytalanságba. De nincs édesebb érzés, megnyugtatóbb balzsam, mint újra tűz­helyre találni, érezni annak melegét, védelmét. Soha, soha sem fogjuk elfelejteni, hogy Újpest nekünk, a hontalanoknak tűzhelyet, otthont adott, s ezért hálánk ki­fogyhatatlan mindazok iránt, akiknek ebben részük van. Ez a hála ébreszteni fogja bennünk, ameddig csak élünk, a soha el nem múló szeretetet, amely hatalmasabb a kötelességteljesítés parancsszavánál is, mert a hála és szeretet egyesülve, a kötelességteljesítés határain messze túlmenő áldozatokra is képessé teszi az embert. Ezért bármikor, ha kell az éjjelt is nappallá téve, mindig készen állok polgártársaim szolgálatára és segítésére. Ajtóm, személyválogatás nélkül, mindenki számára, és mindenkor nyitva áll, mert közvetlenül akarom halla­ni, hogy mi fáj polgártársaimnak, s magam akarom őket kézen vezetni a közigazga­tás labirintusaiban, a küzdelmekkel teljes élet göröngyös útjain. Amikor Újpest város közönségével egy szent frigyre léptem, talán életem végé­ig, egy tiszteletteljes kéréssel járulok Újpest város közönségének igen tisztelt kép­viselőtestületéhez, mint ennek a képviselőtestületnek vezetője, elnöke. A képviselőtestület tanácskozási terme, legyen mindenkor és mindenki előtt a városi közügyek tárgyalásának felszentelt temploma, amelybe úgy lépünk be min­denkor, hogy ajtói előtt leoldjuk a harag, a gyűlölködés, pártoskodás, önző magán­érdekek sáros saruit, s azzal a magasztos elhatározással lépünk be, hogy itt egymást meg kell értenünk, itt a szíveknek össze kell dobbanni abban a közös érzésben, hogy itt a város közönségének nagy érdekeit kell szolgálnunk, amely érdekeket, ha önzetlenül szolgálunk, saját érdekeinket is a legjobban szolgáljuk. Mert egy mun­kaképes, hivatása magaslatán álló képviselőtestület működése nyomán olyan meg­nyugvás, béke lengi át az emberek lelkületét, amely nyugalom és béke nyomán virágzó jólét, s általános megelégedés fakad az egész városban. Kérve kérem a képviselőtestület tagjait, hogy féltő gonddal őrködjenek a képvi­selőtestület békéje s munkaképességének biztosítása felett, mert csak egy komo­219

Next

/
Oldalképek
Tartalom