Aggházy Kamil: Budavár bevétele 1849-ben II. - Budapest Történetének Forrásai (Budapest, 2001)

Okmánytár

az összes osztrák háznak halálnótája. De a következő vasárnapi éj a magyarok diadal-éje volt, és beteljesedett ama jövendölés; mert Hentczinek uralma sírba szállott, és Budának büszke vára ismét a nemzet kezében van. A múlt estén a Duna partján szokottnál több ember állott, kik mindnyájan meg voltak győződve, hogy az ostrom ez éjjel érendi végét. Este 8-tól 10-ig mindkét részről rövid szünetek mellett erősen folyt az ágyúzás. Az osztrákok, sorsukat sejdítvén rettentően ordítottak, mintha a pokolból akartak volna segélyt felidézni; de még a pokol is jobb levén e gazoknál, magukra hagyta őket, és a magyar ágyú ezt kiálltotta hozzájok: „hallgassatok kutyák, végórátok ütött, ti nem lesztek többé e várnak urai!" Tíz órától éjfélig a magyarok ágyúzása mindinkább növekedett, - harsogván a várbeli gazoknak, hogy a magyar vitézek most már komolyan kezdik a vár elfoglalását. Éjfél után megszűnt az ágyúdörgés, és vitéz katonáink több oldalról közeledtek a várhoz, segítve lelkesedésük és az ellenség csüggedése, valamint az éj sötétsége által. Reggel 3 órakor, miután a mieink a szükséges álláspontokat elfoglalták, a roham megkezdetett, és már egy óra múlva a fej érvári kapu, és több, a várba vezető utak a magyarok kezében voltak. Erős puskatüz hallatszott, és magyar vitézeink, mint előre lehetett látni, mindenütt győztek. Midőn a mieink a vízivárosi czölöpzetekhez Pallisádákhoz érkeztek, az azokat védelmező ellenséges katonák rajok egy ágyút sütöttek el, de a mieink azzal nem gondolva, gyors lépésekkel haladtak előre, mire az ellenség 2 ágyuját ott hagyván, elszaladt, a mieink pedig átmászván a czölöpzeten, azt szétrombolták és a két ágyút elfoglalták. Már fél öt órakor a vár nagyobb része a magyarok kezében volt, és az első magyar lobogó a gróf Sándor háza előtti téren kitűzetett. A csata erősen folyt, s az ellenség a házakba és a torlaszok megé húzódva, innen erősen védelmezé magát; de a mieink a torlaszokat feltartóztathatatlanul áthágván, és a házakba benyomulván, az ellenséges katonákat részint felkonczolták, részint elfogták. Az istentelen ellenség az álló hidat, a világ e nyolczadik csudáját, mint maga is Hentczi is nevezte azt, össze akarta ugyan rombolni, és e végett a budai parton levő oszlopát levegőbe repíteni, de csak felgyújtója pörkölődött, a híd pedig sértlen maradt. Hét óra tájban a vár körüli épületekben erősen folyt a puskatüz, és nem sokára már 3 helyen lengett a nemzeti lobogó. 158