Aggházy Kamil: Budavár bevétele 1849-ben I. - Budapest Történetének Forrásai (Budapest, 2001)

A BUDAI HADJÁRAT - Előzmények általában és Komáromban - Budapest elvesztése. Visszafogalalásának szükségessége. Isaszeg után Budapest vagy Komárom?

ről és a háziurak rokonszenvéről mondjon le", - mert ellenkező esetben leköszön a fővezérségről.

123 Kossuth azonban akkor már Debrecen felé tartott a kormánnyal, az országgyűléssel és másokkal egyetemben. Nem kétséges, hogy nehéz szívvel, de annál erősebb akarattal és még ebben a szomorú helyzetben is azzal a reménnyel, hogy az ellenségnek átengedett fővárost mielőbb visszaszerzi. Ekkor, a veszteség első óráiban, született meg tehát Budapest és vele a már elavult hadi építménynek számító budai vár visszavételének első gondolata is. Mindenki, aki az 1848-49-iki szabadságharc keletkezéséről és lefolyásáról csak valamit is tud, az az ország fővárosának, Budapestnek abban vitt szerepét is felfoghatja. Hiszen Budapesten, az országnak akkor még nem egyesített

124 kettős fővárosában volt a márciusi mozgalmak színhelye. Itt ült össze az V. Ferdinánd király által összehívott új országgyűlés. Itt alakult meg az első felelős magyar minisztérium. Itt vetették meg a magyar lábra állított hadsereg alapját is. Nemcsak a kormányzat, a közigazgatás és a hadseregigazgatás összes szálai futottak itt össze, hanem mint az ország iparilag és kereskedelmileg is legfejlettebb, akkor már 170.000 lakost számláló fővárosában keletkeztek s hamarosan nagy teljesítőképességet értek el a hadsereg első felszerelési szervei és üzemei is. A már gőzhajókkal járt Duna s a Vác, valamint Szolnok felől vasúton is megközelíthető, a Lánchíddal összekapcsolt Budapest az ország életműködésének is központja, valósággal szíve volt. Nem lehetett tehát sem a kormányzatra, sem pedig a hadseregre nézve közömbös, hogy Budapest kinek a birtokában van. A nemzetében-e, melynek ütőerei innen kapták táplálékukat hatalmas erőfeszítésükhöz, avagy pedig az ellenségében, melynek amúgy is felkészültebb fegyveres erejét a főváros birtoklása csak fokozhatta. Az a megoldás, melyet Kossuth, a kormány és a parlament 1848 utolsó napján választott, amikor Windisch-Grätz hadai elől a Tiszántúlra menekülve, 123 Görgey Artúr I. 275-276. o. 124 Csak 1849. június 24. óta Szemere rendeletére, amit a kényuralom ismét hatálytalanított. Közlöny, 1849. június 27. No. 142. 529. o. A végleges egyesítés 1872-ben történt. - [Az I872:XXXVI. törvénycikkel.- A szerk.] 125 [Valójában még Pozsonyban. - A szerk.] 78