Aggházy Kamil: Budavár bevétele 1849-ben I. - Budapest Történetének Forrásai (Budapest, 2001)

ELŐSZÓ

tuk idejében. E tekintetben különösen az Országos Levéltár és a Magyar Nemzeti Múzeum levéltárának szép számú okmányára, valamint a kórházak itt nem közölt jegyzékeire és az egyházak felhasznált halotti anyakönyveire utalok. * Sajnálatosan kevés adat maradt fenn a Buda várát ostromló honvéd hadsereg létszámáról, állományáról és harcosairól. Ebből származik az a különös helyzet, hogy míg a császári védőrség 4914 főnyi létszámából 161 tiszt közül 135-nek és a 475 3 főnyi legénységből 500-nál többnek neve ismeretes, addig a honvéd hadsereg 30000 főnyi létszámából legfeljebb 150 tiszt és 1.000 főnyi legénység nevét ismerjük. Ennyit is csak úgy, hogy ha az ostromot túlélt honvédek későbbi, különösen a kiegyezés utáni időszakban, a lapokban főleg a Vasárnapi Újságban megjelent személyi és halálozási híreit is felhasználjuk feltéve, hogy az illetőknek Buda váránál való részvételét külön is megemlítik. Ugyancsak sajnálatos, hogy nagyrészt elvesztek a honvéd tisztekről és legénységről szerkesztett kitüntetési javaslatok, ezek elintézési iratai. Ellenben a császáriaknak 1849-ben és 1850-ben adományozott összes kitüntetés okmányai rendelkezésünkre állnak. Végül kevés adattal szolgálnak a hatósági levéltárak a polgári lakosságnak az ostrom alatt szenvedett kárairól. A legszomorúbb azonban az ostrom alatt, főleg pedig a május 21-i roham alkalmával elesett vagy sebeikben elhalt honvédek anyakönyvezése és temetkezési ügye. Ennek részleteivel a megfelelő helyen foglalkozom, de mint jellemző dolgot említem fel itt, hogy ezzel a tárggyal nemcsak 1849-ben, de a későbbi 48-as kultusz idején sem eléggé törődtek. így ma csak szégyenkezve csodálkozhatunk azon, hogy az ostrom állítólag 400-nál több honvéd halottja közül alig 30-nak a nevét ismerjük, míg az elesett császáriak 420 halottjának valamennyiét. A krisztinavárosi (tabáni) temetőn kívül, főleg Óbudán nyugvó hősökről a kortársak serege és az utókor is teljesen megfeledkezett és a budapesti temetők egykori vállalkozói rendszere idejéből egyetlen papírszelet sem maradt fenn, amely az oda eltemetettek kilétét feljegyezte és hamvaikat a pusztulástól megóvta volna, holott ugyanakkor a május 27-én rendezett győzelmi táncvigalom hirdetménye kifogástalan, eredeti példányban áll rendelkezésünkre. A végül győztes és a kegyeletet egyébként megbízhatóan adminisztráló császáriakat is pontatlannak találjuk. így például semmiféle iratot nem találtam, melyből kiderülne, hogy 1849 végén és különösen a Harcos Emléknek (ún. Hentzi-szobor) 52