Aggházy Kamil: Budavár bevétele 1849-ben I. - Budapest Történetének Forrásai (Budapest, 2001)

ADATTÁR - 20. Krivácsy József 1848/49-iki honvéd ezredes emlékbeszéde a tabáni honvéd sírok felett

20. Krivácsy József 1848/49-iki honvéd ezredes emlékbeszéde a tabáni honvéd sírok felett: A kegyelet néma fájdalmával állunk e sírok előtt, amelyek annyi nagy hős, annyi félisten hamvait takarják. 39 év tavasza virágzott el felettök, 39 év eseményei robogtak el a történelem lapjain azon nap óta, midőn a szabadság és függetlenség nemzetlelkesítő eszméjéért verőket ontották. Mi, kik megéltük és átküzdöttük e kort, akik bajtársi karunk erejével és szíveink dobbanásával vettünk részt ama harcban, mely a nemes ügy vértanúivá avatta az e hantok alatt nyugvó vitézeket, eljöttünk ma is, a hősi halál 39. [49., 52.]

1202 évfordulója alkalmából, megmondani, hogy nem feledtük el őket, hogy emiékök él, ama fűszállal, mely sírjuk fölött kihajt, a virággal, mely hamvaikon kél ama kiontott vérből, melynek minden cseppje áldás volt a szabadságra. Oh! hányszor gondolkozunk merengő bánattal az emlékezés fáklyája mellett, ti megdicsőült szellemei szabadságharcunknak, és mentől tovább gondolkozunk, annál inkább visszavágyódik lelkünk a tettek korának ama jeleneteihez, amidőn a halál égi fénye köríté azok halántékát, akik meghaltak a hazáért. Szinte magunk előtt látjuk innen a sírdombról, ott a vár sáncain és terén lefolyt jelentet, midőn az ostromló hősök bajnoki lelkesedése ágyúkat némított el, falakat döntött le e szóra: „honvédek, szuronyt szegezve előre." Ti meghaltatok és háláitokat a könyörület és hazaszeretet angyala édessé tette, mert hisz megértétek, hogy a győzelmi trombiták hangja kísérte elröppenő lelketeket ama túlvilági útra, ahol nincs szolgaság, se zsarnokság, se provisio. Eljöttünk ím hozzátok nemes bajtársak, szomorú viszonyok között, mert önző a kor, kevés a lelkesedés s csak a jók szívében és örök tűz gyanánt a lelkesedés. Eljöttünk, hogy megszentelt hamvaitoknál elmondhassuk a nemzetnek, akiért meghaltatok, de a ki már megérteni nem tud, hogy az imádság, mely szabadon kél ajkainkról sírotoknál, a ti vértanúságtok érdeme, mert az a szabadság, amelyet ez idő szerint élvezhetünk, poraitokon kél, mint az illatos virág, a reményszínü fűszál. 1202 Tehát elmondotta 1888-ban, 1898-ban és 1902-ben. Eredeti kézirata M. Kir. Hadimúzeum iratgyűjteményében 177. sz. [Elveszett - A szerk.] 458