Aggházy Kamil: Budavár bevétele 1849-ben I. - Budapest Történetének Forrásai (Budapest, 2001)

A GYŐZELEM ÉS ESEMÉNYEK - Az ostrom bírálata az irodalomban

száról, valamely seregtest csoportosításáról, a tüzérségi állásokról és céltárgyakról, stb. 2.) Még az előbbinél is több elbírálnivaló akad a május 4-ére szóló intézkedésben, mely már közvetlenül az ellenség előtt, meglehetős híranyag birtokában sem közöl semmit sem az ellenség erejéről, hadrendjéről, védelmi előkészületeiről, erődítéseinek jelentőségéről, ugyancsak a saját helyzetről is, amelynek ismerete a másnap megteendő előnyomuláshoz és annak a szomszédok közé beillesztett, zökkenőmentes kiviteléhez oly szükséges lett volna. Elégtelenül jelölte meg ez az intézkedés a vezérlet szándékát is, amely a másnapra tervezett hadicselekményt egyszerűen támadásnak nevezi s az ehhez való felvonulást menetnek, holott ez már határozott harccsoportosításban végződött. Egy erődítés megtámadásánál fontos lett volna tudni, hogy az ellenségen való rajtaütést, az ellenség meglepő megrohanását, egy nem sokat teketóriázó, tehát rövidített támadást, vagy pedig egy rendszeres ostrom bevezető műveletét tervezi-e, illetve ezek közül melyiket akarja a fővezér végrehajtani. Különösen fontos lett volna annak félreérthetetlen, nyilvános hangsúlyozása az egész sereg számára, hogy a Kmety-hadosztály feladata megrohanás, a tüzérség feladata ennek támogatása, míg a többi seregtest gyalogsága a kedvező esetben elrendelendő általános rohamra legyen készen. A Kmety-hadosztály harcának megkezdésére vonatkozó kezdeményezést, mint a fővezérlettől függőt, csak akkor lehetett volna eredményesen biztosítani, ha a vezérlet maga is a Kmety-hadosztálynál tartózkodott volna. Ha nem, a kezdeményezést teljesen a Kmety-hadosztályra bízza, s csak annak eredményéhez képest intézkedhet a hadsereg többi részével. Ugyanez vonatkozik a tüzelés megkezdésére is, melyet a hadsereg főparancsnoksága egészen magának tartott fenn. Hogy ez a nagy távolságok és az akkori parancsadási és összekötőeszközök fejletlensége, illetve lassúsága folytán nem vezethetett kellő eredményre, sőt zavart okozott, azt láttuk. 3.) Kmety rohamának még a megadásra való felszólítás előtt történt megkezdése sem volt szerencsés gondolat. A hadierkölcs akkori felfogása szerint elítélendő eljárást csak az igazolhatta volna, ha sikerül. így pedig, rosszul végrehajtva, még kevésbé, sőt egyáltalán nem segítette elő annak a reménynek a teljesülését, hogy Hentzi a vele szemben álló honvédsereg meglepő megjelenésétől megriadva, azonnal kapitulál. 4.) Különösen hiánya a május 3-iki intézkedésnek az, hogy az Aulich-hadtestről s annak a felvonulásban való szerepéről, a számára kijelölt terepszakaszról, oda 375