Aggházy Kamil: Budavár bevétele 1849-ben I. - Budapest Történetének Forrásai (Budapest, 2001)

AZ OSTROM - A támadás előkészítése (Május 5-15.) - Május 12., szombat

A vár lakosságát a naponként növekvő veszély és úgy életének, mint vagyonának féltése, a magyar ágyúknak a várhoz való közeledése és szaporodása, a várnak robbanóbombákkal való lövetése, a házak súlyos megrongálódása és a folytonos tűzveszély nagymértékben lehangolták. Ehhez járult még az is, hogy most már napokon át házaik sötét és nedves pincéiben,

712 egészségükre ártalmas viszonyok között kellett meghúzódniuk, élelmezésük és vízellátásuk pedig mindinkább romlott. A teljes pusztulás réme mindinkább fenyegette a nélkülözéshez amúgy sem szokottjómódú polgárokat.

713 így nem csodálható, hogy újból összeállottak és e nap estéjén 30an járultak küldöttségileg Hentzi elé. A küldöttségbe Walheim János polgármester vezetése alatt Nerodolik József városi tanácsost, Kimnach Lajos és Tenczer Károly polgárokat választották meg azzal a feladattal, hogy Hentzitől engedélyt kérjenek, miszerint 712 A Hadimúzeum kezdésére az utóbbi években feltárt „barlangpincékben". 713 Palugyay Imre 112. o.: „Első két nap kaptunk marhahúst. Azután egész idő alatt tej, hús hiányában csak lisztnemű étkekkel, feketekávé, rum s borlevessel tartottuk magunkat, majd minden éjközbe a pincék mélyébe költözve, bár vala eset, hogy ezek egyikébe is behatolt a felkelők öldöklő bombája. A szenvedés perceit neveié a nem ismert jövő felőli mindegyre marcangolóbb sejtelem, s egymást váltó álhírek az ostromtábor bekövetkezendő kegyetlenségei felől. (A Várból, ennek ostroma alatt kimenő férfiak különbség nélkül honvédekké soroltatnak), s több efféle hírek okozzák: hogy az ostrom alatt többen nem költözének ki, inkább várva a bekövetkezhető bizonytalan halált, mint a várbóli kimenetelnél bizonyosnak hitt öveiktől elszakasztást! Az ostromlók táborában szinte ilyetén álhírek terjedezének, s ezek egyike: mintha a várban lévő polgárság kezet fogva a várbeli örséggel, ezzel együtt lődözött volna le a várvívókra; Görgei már-már ki is adta parancsát, hogy a vár bevétele esetén mindenki, élet és rangkülönbség nélkül fegyver élére hányattassék ... A várból ostrom alatt menekvőknek sikerült az álhír alaptalansága felől meggyőzni Görgeit s vele visszavétetni alig emberinek nevezhető parancsát. A bezárt várbani lét ecsetelése eme töredékeihez fel kell említenünk: mennyire alkalmul törekvék felhasználni magát az ostrom borzasztóságait is az ezek által sem fékezhető kalmári szellem! A fentebbiek szerint oly igen kevésre szorított élelmezés egyes cikkei a fuszerész boltokból meríttetvén, ezek tulajdonosai sorában találkozék, de dicséretére a több kereskedő társaknak! Csak egy, ki jól ismerve a majdnem éhséggel küzdő lakosság nélkülözéseit, békés időben bevásárlott készleteinek négyszeres ára követelésével kezdé sanyargatni az árui megvételére kényszerítetteket. Azonban a csakhamar értesíttetett várparancsnok egy reggel lóháton jelent meg a kérdéses fuszerész boltja előtt, kihívatá ennek tulajdonosát és sarcolásáért szigorúan megfeddve attól őt erélyesen eltiltá." 256