Aggházy Kamil: Budavár bevétele 1849-ben I. - Budapest Történetének Forrásai (Budapest, 2001)

A BUDAI HADJÁRAT - Menet Komáromból Budára - Május 3., csütörtök

merészeljen, hiszen ezzel a cselekménnyel a vár védelme már a hadseregnek, a védtelen és részben lojális érzelmű polgárság elleni vérengzésévé fajulna el. Erre különben már csak azért sem gondoltak, mert Görgeinek szerintük a túlsó parton való megjelenéséből, más, mint rögtönös, sőt vértelen diadal nem is volt várható. A főváros lakosságának és tennészetesen hatóságainak is ez a mindenképp érthető, gyanútlan reménykedése adja magyarázatát annak, hogy e napon a városi hatóságok nem annyira a saját fejük felett függő Damoklész-karddal, hanem az országos bajokkal törődtek, míg Hentzi ágyúinak torka setéten ásított a zöldbe borult pesti Dunasorra,

328 Budapest körül pedig 31.000 magyar vitéz készülődött a másnapi, a sereg által is könnyűnek remélt győzelmi bevonulásra, addig - Pest városa a nemzetgyűlés által országosan felajánlott 50.000 újoncból egy zászlóaljra valónak saját költségén leendő felállítását határozta el.

329 328 A mai Ferenc József rakpartra, a „Dunakorzóra". 329 Az erre vonatkozó lelkes hangú hirdetményt 2000 magyar és németnyelü példányban ragasztották ki a házak falára. (40. és 41. sz. okm.) - A toborzást Lang [Láng] Ignác városkapitányra és Ledniczky [Mihály] nevű polgárra bízták. Közölte még Közlöny, 1849. május 9. No. 100. 371. o. 161