Dokumentumok Kispest történetéhez 1873-1950 - Budapest Törtenetének Forrásai. Kerületek, városrészek: Kispest (Budapest, 1999)
DOKUMENTUMOK
minek következtében a koldulásra jogosultak egy része kiszorítva, segítség nélkül marad, másrészt a város polgársága a nem jogosított, sőt a koldusfillérekre rá sem szorulóknak adja adományát. A koldusok tömegének rendszertelen és jogosulatlan koldulása teljesen kimeríti a polgárság teljesítőképességét, s amellett tűrhetetlen zaklatásnak van kitéve a már szintén saját gondjaikkal küzdő polgárságunk. Könyöradomány gyűjtési engedéllyel városunkban mindössze csak 11 koldus rendelkezik, ezzel szemben — különösen a pénteki napokon — 800-ra is tehető azoknak a száma, akik a várost végigkoldulják, majd mind idegenek, akik a pengőket kitevő napi keresetüket városunkon kívül és sokszor dorbézolásra költik el. A munkaképtelenségük, vagy agg koruk miatt a könyöradományokra valóban rászoruló kispesti szegények védelme és létüknek okszerűbb biztosítása, nemkülönben a város társadalmának indokolatlan és súlyos igénybevétele, zaklatása és egyéb érdekeinek megóvása céljából tehát a koldus-kérdés gyökeres és végleges rendezése szükségessé vált, s az halasztást tovább már nem tűrhet. A város polgármestere a kolduskérdés rendezésére — figyelemmel a Főispán úrnak idevonatkozó utasításai alapján is — a megfelelő előtanulmányozásokat elvégeztette, s az országban már mintegy 35 helyen bevezetett s többéves gyakorlattal s teljes eredménnyel működő úgynevezett „Egri Norma" rendszerét találta a legcélravezetőbbnek, mely rendszernek városunkba való bevezetését a város lelkészeiből és karitatív testületek vezetőiből összehívott bizottság is egyhangúlag sürgősen szükségesnek mondotta ki és megvalósítását a város képviselőtestülete elé javasoltatni rendelte. Az ,,Egri Norma" rendszere szerint a koldulás a város területén tilos, a tilalom ellen vétőket az államrendőrség elzárás büntetéssel is sújtja, [sic!] A koldulás megszüntetése folytán kenyér nélkül maradt koldusok ellátását a város szegényügyi hivatala veszi át olyként, hogy a valóban ráutaltak részére — akik száma Kispesten cca 200-ra lesz tehető — a város élelmiszerkereskedéseiben bevásárlási könyvre havonta megfelelő élelmiszereket utaltat ki, tüzelőanyagot adat ki, részükre lakást bérel, illetve lakásukat fizeti, általában emberi sorshoz méltó mindennemű szükségleteikről gondoskodik. A ráutaltak kinyomozását, életmódjuk és a szegényhivatal által kiutalt életszükségletek felhasználásának ellenőrzését, kiszolgálásukat, lakásaik rendbentartását a szegénygondozó nővérek végzik. A koldusok eme szükségleteit a szegényügyi hivatal a város polgárainak azon adományfilléreiből fedezi, amelyeket az „Egri Norma" bevezetése előtt a polgárság közvetlenül a koldusoknak adott át. A szegényügyi hivatal a gondozó nővérekkel és a társadalom hölgyei közül erre vállalkozók útján előjegyzéses, rendszeres gyűjtést tart fenn, s minden hónap elején 168