Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)

BUDAPEST AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN 1919-1945

96. A budaörsi új közforgalmi repülőtér 1937-ben déli oldalára került, a gyorsforgalmi út pedig ennek megfelelően a ceglédi vasúttal párhuzamosan épült meg. A második világháború eseményei következtében 1943-ban polgári légi közlekedésünk megszűnt. A Ferihegyi repülőtér időközben elkészült létesítményeit csupán katonai célokra használták. 1920-ban a Főváros elhatározta, hogy a villamosvasutakat — a magántulajdonba visszakerült BHEV kivételével — saját tulajdonba veszi. A vasutak átvételére és üzemének vitelére 1922. december 27-én megalapították a Budapest Székesfővárosi Közlekedési Részvénytársaságot (BSZKRT), amely 1923. január 1-én kezdte meg működését. Ugyanezen a napon alakult meg a BFKV jogutódaként a Székesfővárosi Autóbuszüzem (SZAÜ) is, míg az omnibuszüzemet a Fuvartelepbe olvasztották be. (A Fuvartelep tevékenységét 1929. január 1-én a Köztisztasági Hivatal vette át.) A BSZKRT 1926-ban átvette a Svábhegyi Fogaskerekű Vasút, 1932-ben pedig a Budai Hegypálya (Sikló) üzemének vitelét is; majd 1932-ben az Autóbuszüzem, 1933-ban a BHEV és a Haraszti—Ráckevei Helyiérdekű Vasút is a BSZKRT kötelékébe került. így alakult ki a harmincas évek elején az egykor egymással versenyző vállalatokból az ország egyik legnagyobb vállalata Budapest helyi tömegközlekedési igényeinek szolgálatára. Bár a lóvasúti közlekedés korszaka tulajdonképpen még a századforduló előtt lezárult, egyetlen vonal — a margitszigeti — túlélte az első világháborút, és 1928. április 10-ig közlekedett. Az első világháborút követő évtizedre esik a budapesti omnibuszközlekedés megszűnése is. Már 1920-ban nagymértékben csökkentették az omnibuszforgalmat; mindössze nyolc vonalról van tudomásunk ebben az időszakban. A Városliget—Lánchíd—Széna téri, valamint a Városliget- Lánchíd Krisztina téri vonalak már 1924-ben megszűntek, a Krisztina tér—Vöröskereszt kórházi járatot 1926-ban, a Széna tér Marczibányi tér, valamint a Vörösvári út — Óbudai temető közötti járatot 1927-ben váltotta fel az autóbusz. A mai Roosevelt tér —Krisztina tér, valamint a mai Május 1. út mai Mautner Sándor úti viszonylatok megszűnése is erre az időszakra tehető (pontos dátum nem ismeretes). Egyetlen új omnibuszvonal nyílik meg a világháború után, a Villányi úti járat. Ez egyben Budapest utolsó omnibuszjárata, amely 1929. november 5-ig közlekedett. Másnap megnyílt a mai 61-es villamos vonalának első része a Körtér és a Budaörsi út között, s ezzel — egy évvel a margitszigeti lóvasút megszűnése után — végleg lezárult a lófogatú tömegközlekedés három év híján százesztendős korszaka Budapesten. Az első világháború után a főváros helyi közlekedése a szénhiány miatt válságos helyzetbe került. 1919 őszén és telén, majd 1920-ban is a BEVV nagymértékben korlátozni kényszerült a villamosforgalmat. A szakképzett munkaerő jelentős részének elvesztése és a háború alatt egyre fokozódó anyaghiány következtében a kocsiknak több mint a fele nem volt üzemképes; a 400 kilométeres vágányhálózatból 193 km felújítása elkerülhetetlennek bizonyult. A villamosvasúti pályák felújítási és korszerűsítési teendőit 1928 végére sikerült befejezni. Ezzel összefüggésben számolták fel az alsó vezetékes áramtáplálási rendszert is. A budapesti tömegközlekedés szervezetéiiek kialakulása A lófogatú tömegközlekedés utolsó időszaka Villamosvasutak,HE V, gyorsvasúti hálózat