Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)

A POLGÁRI ÉS A SZOCIALISTA FORRADALOM BUDAPESTEN 1918—1919

kásezredek létrehozása és a kerületi tanácsok útján történt toborzás is jelentette. Voltak a Vörös Hadseregnek olyan alakulatai is, amelyek nem viselték a munkásezred nevet, mégis katonái a budapesti munkások közül toborzódtak. Ilyen volt például a 32-es gyalogezred is. A fővárosi munkásság felfegyverzésének ez a három formája szorosan összefügg a Tanácsköztársaság honvédelmi rendszerével. A munkásezredek szervezése az első hetekben vontatottan vagy alig-alig lépett előre. A Hadügyi Népbiztosságon súlyos ellentétek bontakoztak ki a szociáldemokraták és a kommunisták között. Az ellentétek egyik csomópontja éppen a munkásalakulatok szervezése volt. A szociáldemokraták — maga Pogány József népbiztos is — a gyári munkásságot nem a Vörös Hadsereg tartalékának tekintették, szemben a hadseregszervezést sürgető rendelettel, hanem karhatalmi alakulatként kezelték őket. Ez az elképzelésük lényegében meg is valósult. Április 4-én a Forradalmi Kormányzótanács foglalkozott a hadügyi vezetés kérdéseivel. Pogányt leváltották, és öttagú vezetés állt a hadügyek élére: Böhm Vilmos, Fiedler Dezső, Haubrich József, Kun Béla és Szántó Béla.

4 A munkásezredek szervezését a hadseregszervezéstől különválasztották, s e feladatot Haubrich Józsefre bízták.

5 A Hadügyi Népbiztosság átszervezése az egész hadsereg, de a munkásalakulatok szervezésére is serkentőleg hatott. Mivel április 4-ig csupán egyetlen munkásalakulat felállítása történt meg, másnap a Népbiztosság külön rendeletet adott ki a munkászászlóaljak toborzásáról. E rendelet kimondottan a főváros és a környéke gyári munkásainak szervezését célozta. Néhány nap múlva minden jelentősebb üzemben és gyárban gyűléseket tartottak, s egységes határozatot hoztak: „A gyár munkássága 1919. április 8-án megtartott gyári munkásgyűlésen egyhangú lelkesedéssel elhatározta, hogy megalakítja a budapesti tartalék munkáshadsereg gyári osztagait. A gyűlés kötelességévé teszi minden katonaviselt, gyárban dolgozó, egészséges elvtársnak, hogy haladéktalanul jelentkezzék a munkáshadseregbe való belépés céljából. A gyűlés biztosítja a Forradalmi Kormányzótanácsot, hogy a gyár munkássága mindenkor kész a proletárforradalom vívmányait minden néven nevezendő támadással szemben megvédeni."

6 A munkások felfegyverkezésének gyorsítását megkívánta az intervenció veszélyének konkretizálódása is. A párizsi békekonferencia Smuts tábornok vezetésével missziót küldött Budapestre a \ yx-jegyzék követeléseinek fenntartásával. A tábornok igazi célja az volt, hogy felmérje a magyar belpolitikai és katonai helyzetet. Smuts visszautazása után számítani lehetett az ellenséges támadásra. Ebben a helyzetben gyorsult fel a munkásezredek szervezése a peremterületeken, de magában a fővárosban is. Az első harcképes egység már március 28-án Csepelen szerveződött meg. A csepeli gyáregységből ez volt az első megalakult, II/32-es elnevezésű zászlóalj. Ez alkotta magját a későbbi 22-es munkászászlóaljnak. Április 8-a utáni újságcikkek, iratok már a fővárosból és a többi környéki gyárból is közölnek híreket a szerveződésről. A munkásalakulatok elnevezése ekkor még a helyi elhatározástól függött, ezért a napisajtónak a gyári ,,gárdák"-ról, ,,őrség"-ről, ,,munkásszázad"-ról szóló hírei egyaránt a munkásezred felállítását megelőző üzemi, gyári szervezkedések körébe tartoznak. A szervezést segítette, hogy Haubrich személyi felelősségének fenntartása mellett, április 9-én a Hadügyi Népbiztosságon létrejött az alakulatok központi irányító szerve: a Munkásügyi 55. Berény Róbert: „Fegyverbe !" c. plakátja