Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)
BUDAPEST AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN 1919-1945
144—145. Bánóczi László és Pollékné Stern Szeréna, az MSZ DP fővárosi törvényhatósági frakciójának tagjai értelműséggel, melyet 1921-ben elfogadtak, de nem így történt. Most is lehet látni, hogy nem tudják kiközösíteni maguk közül az egyes (baloldali) elemeket. ,,Velem szemben megtagadták, de a nyilvánosság előtt védőszárnyaik alá vették őket." Az emigráns kommunista sajtó helyzetértékelése szerint ,,a magyar munkásmozgalom mai sajátos szerkezete: az MSZDP legalitási monopóliuma, a baloldali munkáspártra nehezedő nyomás, a kommunista párt teljes földalattisága következtében még mindig akadnak és mindig újból felgyülemlenek tisztességes, forradalmi érzésű, baloldali munkások az MSZDP-ben" — mint az Új Március megállapította. 96 Nekik is köszönhetők ezek a rendszertől való elhatárolódások, melyek a városházi frakció tevékenységében számos esetben mutatkoztak. A radikálisnak tűnő akciók során az MSZDP egységes, azonos célkitűzésekért küzdő és egységes módszerekkel fellépő párt benyomását keltette, aminek még az a sajátossága is volt, hogy ezen megnyilvánulásokban szerepet a párt vezetői, leginkább a jobboldaliak vittek, mint Peyer, Farkas István, Propper, Kéthly Anna és a centrumhoz is húzó Büchler, a frakció titkára, valamint Révész Mihály. A centrumhoz tartozó és a várospolitikában fontos tevékenységet folytató városatyák, mint Bánóczi, Kiss Jenő, Pollákné Stern Szeréna, Bíró Dezső és emigrálásáig Fényes László a saját érdeklődési területükön, a kulturális élet, a közoktatás, a közigazgatás és a szociálpolitikai kérdésekben a jobboldal elismerését is kivívták, mert önzetlenül és fáradhatatlanul küzdöttek a törvényhatóság különböző fórumain a haladó kultúráért, a kisemberek jogainak védelméért, az elmaradt közegészségügyi viszonyok megjavításáért. A húszas évek második felében továbbra is jobboldali várospolitika érvényesült a fővárosban, A várospoiiviszont korlátozta ennek teljességét a törvényhatóságban részt vevő polgári ellenzéki és szociál- tika eredmédemokrata bizottsági tagok jelenléte. Számos apró eredmény jelezte ezt, melyet a kispolgárság, ™^ a J^^ c a munkásság érdekében sikerült kiharcolni. Ezek közül nagyon sok már a világháború előtti f e ^ oen;a j^. liberális várospolitika célkitűzéseiben is szerepelt, de az osztályviszonyok és főként a háború területek fejnem tette lehetővé ezek megvalósulását. A különböző eredmények elsősorban a polgári és szo- lesztr.se ciáldemokrata ellenzéknek köszönhetők, de része volt ezekben a városházi szakembereknek, sőt még a jobboldali politikusok egy részének is. Ha sokszor fanyalogva és a nyilvánosságtól tartva fogadtak is el bizonyos korszerűbb és szociális jellegű indítványokat, mégis számos ilyen vívmány jellemzi ezt az időszakot. A baloldali és a liberális városatyák büszkén hivatkoztak minderre, bár nem túl sok joguk volt rá, mert ezek ugyan jelentősek — de a baloldali várospolitika fő követeléseiből semmit sem sikerült elfogadtatni, még kevésbé megvalósítani. Az elhatározott intézkedések hátterét a választók kívánságai képezték, melyektől egyik párt sem tudta magát függetleníteni, ha az egyéni érdekeiknek nem is felelt meg. A baloldali várospolitika fő célkitűzése volt az egész korszakban azoknak az aránytalanságoknak a felszámolása, melyek a város belső területei és a külterületek között fennállottak. A külterületeken, ahol olcsóbbak voltak a lakbérek és a gyárakhoz is közelebb voltak, lakott a munkásság nagy része. Az itt felépült bérkaszárnyák lakóinak kevés jutott a nagyvárost jellemző adottságokból, a közművek, a közlekedés, az iskolahálózat, az egészségügyi intézmények
