Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)
BUDAPEST AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN 1919-1945
vezette ellenzék tevékenységével összefüggött az ,,RG", a szociáldemokrata rendező' gárda megszervezése, amely kezdetben a jobboldali atrocitások ellen volt hivatva megvédeni az MSZDP rendezvényeit. A húszas évek közepétől a szociáldemokrata gyűlések rendezvényeinek a színfoltjai lettek a „bőrsapkások". A budapesti rendőrség főkapitánya 1925. szeptember 25-én vette hivatalosan tudomásul a rendező gárdát, s azt, hogy helyiségük a VIII. Német utca 33 — 35. sz. alatt van. Stromfeld Aurél vezetésével a rendező gárda — a rendőrség szerint — katonai jellegű kiképzést kapott. Az RG tagjai fokozott elméleti oktatást is kaptak. Stromfeld halálával ez megszűnt. A rendező gárda területi felépítése az alábbi szervezési formában még egy ideig megmaradt: 1. Északi kerület. Visegrádi utca 42. A mintakészítők helyisége; 2. Déli kerület. Kertész utca és Wesselényi utca sarok. Húsipari munkások szakszervezete; 3. Óbuda. Somogyi Munkásotthon; 4. Kőbányai Munkásotthon. A rendező gárdának a bőrsapkán kívül jelvénye és rangjelzése is volt. Összefogott, fegyelmezett erő volt. Később, 1928 őszéii az MSZDP vezetősége átszervezte őket. Kifelé azzal az indokkal, hogy rendőrségi megfigyelés alatt állnak. A tényleges helyzet azonban az volt, hogy a gárda vezetése az ellenzék vezetőinek kezébe került. A bivatalos pártvezetés félt, hogy ezt az erőt ellene fogják felhasználni. A korábban tömegerőt képviselő, 2500 főnyi gárdát tizedére csökkentették. A megmaradt 250 fős készenlét tüntetések és gyűlések esetére maradt. Az RG irányítását Peyer Károly vette át. A harcos szellemű ifjúmunkásokat a rendező gárdából beosztották a különböző sjwrtklubokba, munkástestedző egyesületekbe. Később már nemcsak szervezettségüket, hanem eredeti hivatásukat is elvesztették. Az évtized végétől gyakran felhasználták őket a kommunistákkal szemben. 8. A BALOLDALI VÁROSPOLITIKA EREDMÉNYEI A FŐVÁROSBAN A fővárosi törvényhatóságba a demokratákkal együtt bekerült szociáldemokraták nagy buzgalommal láttak hozzá községi>olitikai programjuk megvalósításához. Az a választások előtt hirdetett célkitűzés, hogy el kell foglalni az ellenforradalomtól a Városházát, pótolni kell azt, amit az ellenforradalom hat éven keresztül elmulasztott, a blokkra leadott 114 ezer szavazat ellenében sem valósulhatott meg. Kun Béla a helyzetet taglalva, a Lesz még forradalom Magyarországon? című cikkében megállapította, hogy „Vázsonyi és Szilágyi, a nagytőke és a nagybirtok diktálja a politikai cselekvés módját és formáját a Károlyi programján élősködő Kossuth-pártnak és a szociáldemokratáknak". 84 Bár a szociáldemokrata memoárírók lelkendezve beszéltek a városházi munkáról, valójában, mint ez nemsokára kiderült, igen korlátozott hatáskörrel rendelkeztek még a városi közigazgatásban is, nem beszélve az országos politika irányvonalának meghatározásáról. Propper Sándor szerint ,,a főváros hálás munkaterület maradt, hálásabb és eredményesebb, mint a parlament, mert a fővárosi politikában igen szép gyakorlati eredményeket lehetett elérni. Városházi csoportunk nagy erővel feküdt bele a városi politikába, erős bírálati és kezdeményező tevékenységet fejtett ki. A bizottságokban és a plénumban egyaránt magához ragadta az iniciatívát, s ha nem is uralta a helyzetet, de erős nyomást gyakorolt a fővárosi kormányzatra". 85 Az MSZDP főleg a fővárosi és környéki munkások érdekében nagy súlyt helyezett a városházi, Az MSZDP képviselőtestületi munkára. Nyomban a fővárosi törvényhatóság megalakulása után létre- tömenyhatóhozták a párt törvényhatósági frakcióját és annak intéző bizottságát, melynek elnöke Peyer mg% 3< * Károly lett, titkára pedig Bresztovszky Ede, majd több mint tíz éven át Büchler József, az intéző bizottság tagjai pedig dr. Bánóczi László, dr. Révész Mihály, dr. Kiss Jenő és mások. A csoport feladata volt a pártgyűlés és a pártválasztmány községpolitikára vonatkozó határozatainak végrehajtása. A héttagú intéző bizottság biztosította a frakció egységes fellépését a közgyűlésen és a bizottságokban, kijelölte az interpelláció témáit és a beterjesztő szociáldemokrata bizottsági tagokat, megtárgyalta a felmerülő problémákat és meghatározta a frakció állásfoglalását ezekben a kérdésekben. Gondoskodott arról, hogy a pártszervezetek indítványai, javaslatai az illetékes városházi fórumokhoz jussanak. A frakció tagjai kötelesek voltak választókörzetük pártmunkájában is részt venni, hogy közvetlenül értesüljenek a pártszervezetek várospolitikai panaszairól. A megválasztott bizottsági tagok kötelesek voltak eljárni választóik ügyes-bajos dolgaiban is. A párt vezetőséggel a kapcsolatot az intéző bizottság tartotta fenn, hasonlóan a Népszava szerkesztőségével is, amint a frakció szervezeti szabályzata és ügyrendje megállapította. A frakció és a pártvezetőség közti véleményeltérés esetén a pártválasztmányra bízták a kérdés eldöntését.
