Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)

BUDAPEST AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN 1919-1945

Budapest az új irodalomban a minden igazi érteket őrző antifasiszta humanizmusnak, szinte minden színvonalas alkotónak. A harmincas évek végétől mind mélyebb reakcióba süllyedő magyar politikai közéletben a sok belső irányzatra szakadt irodalom nem nélkülözhette a kiegyenlítő összefogás valamilyen fórumát. Ezt a hivatást teljesítette a Nyugat, majd Babits 1941 nyarán bekövetkezett halála után utóda, a Magyar Csillag. A műalkotások értékét természetesen nem tematikájuk szerint mérjük. Mégis, nemcsak szociológiai, hanem irodalmi szempontból sem közömbös, hogy a két világháború közötti magyar irodalom hogyan foglalkozott Budapesttel, milyen ihletet merített belőle, sokszínű arculatának mely oldalait emelte ki. Nagy általánosságban azt mondhatjuk, hogy 1919 után Budapest irodalmi ábrázolása veszített korábbi egyértelműségéből, mely a progresszív irodalom oldalán mint az új világváros h#ladó jellegét hangsúlyozó szemlélet, a konzervatív oldalon mint patriarkális-vidékies városellenesség jelentkezett. A városellenesség szerepváltása jól megfigyelhető, ha például Gárdonyi Géza századforduló után írt Az öreg tekintetes-ét egybevetjük Szabó Dezső 1919 májusában megjelent, de igazi hatást csak a forradalom bukása után elért Az elsodort falujával. Gárdonyinál az öreg vidéki tekintetes urat megöli a nagyvárosi környezet, melybe nem tud beilleszkedni; Szabó Dezsőnél Budapest viszont már úgy jelenik meg, mint a magyar faj romlásának okozója. Az irodalmi lelkesedés Budapestért mindenesetre elcsitult. A baloldali vagy legalább onnan indult írók és költők is túlságosan sokat éltek már át a nagyvárosi polgári kultúra romboló hatásaiból, a budapesti proletáróletből, s a dzsentri és a polgári szemlélet egymást is rontó szellemiségéből, semhogy viszonyuk a fővároshoz egyértelműen pozitív lehetett volna. 1919 után azt is tapasztal niok kellett, hogy Budapest nemcsak a forradalmak városa volt, hanem az ellenforradalom városa is lehet. Krúdy Gyula késői írásaiban még jobban megerősödnek a régi Budapest iránti nosztalgia motívumai. Kosztolányi Dezső Édes Annája éles kontrasztokban ábrázolja a forradalom bukása utáni főváros légkörét, s a polgári és a proletárvilág mély, tudat alatti ellentéteit. Kassák Lajos önéletrajzi köteteiben, majd Angyalföld című regényében a budapesti proletársors, a munkásmozgalom s a pesti irodalmi élet nyer objektív hangú ábrázolást. Móricz Zsigmondnak a gazdasági válság alatt és a harmincas években írt újabb regényei túlnyomórészt nem vidéken, hanem Budapesten játszódnak, s bennük olyan problémák szólalnak meg, mint a dzsentri és a zsidó középosztály viszonya (Jobb, mint otthon); a nagyvárosi újságíróélet és a pénzvilág kapcsolata, a kisemberek élete a gazdasági válság esztendeiben (Az asszony beleszól); a dzsentri életforma és életérzés végső felbomlása (A rab oroszlán) — végül a Csibenovellákban megjelent a nagy városi proletárélet hiteles ábrázolása is. Nagy Lajos számára Budapest mint egy nagybeteg szervezet jelenik meg, melynek betegsége titkait a groteszk karikatúrától a szociográfiai látleletig ívelő eszközökkel kell feltérképezni (Budapest nagykávéház). Déry Tibor Befejezetlen mondatá-ban a válság alatti és utáni évek, a lipótvárosi polgárság és a proletár Budapest külön világai támadnak fel és kerülnek érintkezésbe egymással; megrázó irodalmi ábrázolást nyer az 1930. szeptember 1-i budapesti tömegtüntetés s a korabeli fővárosi munkásmozgalom. Karinthy Frigyes 1919 után hosszú ideig nem ír nagyobb művet, de novellái, karcolatai, mai szóval groteszk „egypercesei" témában vagy életérzésben mind elválaszthatatlanok Budapesttől. Zsolt Béla Erzsébetváros-a s más írásai, valamint Szomory Dezső irodalmi portréi a pesti, polgár és kispolgár újfajta romlását elemzik. Németh László Bűn c. regényében, majd Az utolsó kísérlet regényciklusában a Rózsadomb, a Vár, a Víziváros 20-as 30-as évekbeli társadalma és környezete jelenik meg — erős gyanakvással a polgári Budapesttel szemben, s hittel abban, hogy a vidékről fölkerülő új városlakók, miközben a kispolgárságba emelked224. Kassák Lajos nek, „megmagyarosítják" a fővárost.