Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)

A POLGÁRI ÉS A SZOCIALISTA FORRADALOM BUDAPESTEN 1918—1919

Rákospalota és Csepel is. A községekben és falvakban, Budapest peremvidékein önálló vörösőrségek alakultak, amelyeknek összetétele a helyi viszonyoktól függött. A kispesti járási direktórium elnöke 1919 májusában a Vörös Őrség Országos Parancsnokságával közölte levélben, hogy határozatot hozott az olyan elemek eltávolítására a Vörös Őrségből, akik korábban a proletárdiktatúra ellenségei voltak, s erre példának a pestszentlőrinci Vörös Őrséget hozták fel. Soroksár esetében pedig azért kérik a Vörös Őrség egy részének leváltását, mert „az ottani Vörös Őrség nem teljesíti kötelességét úgy, mint azt a proletárdiktatúra megköveteli".

7 A tanácsok határozott fellépése, a Vörös Őrség rendészetileg színvonalas munkája a közbiztonság megszilárdulását hozta magával a fővárosban és környékén egyaránt. Ha a bűnüldözés néhány területét összevetjük a Tanácsköztársaságot megelőző év adataival, nyilvánvaló, hogy a bűncselekmények száma igen jelentősen csökkent. 15űncselekmény 1918. április 1919. április Csrtlás 182 64 Sikkasztás 367 31 Gyilkosság 20 2 Mérgezés 21 1 Testi sértés 81 9 Lopás 6077 1400 Árdrágítás 144 28 A fenti statisztikát az államrendőrség 1920-ban adta közre, s ők is elismerték, hogy a közbiztonság a 133 nap alatt lényegesen jobb lett, mint korábban volt.

8 A bűnüldözés terén eredményesen működő Vörös Őrség az illegális ellenforradalmi szervezkedések leleplezésére, az ellenforradalmi zavargások meggátolására százszázalékosan csak teljes átszervezés esetén felelt volna meg. Ez lehetett az indoka a különítmények létrehozásának, amelyek fegyveresen is felléptek az ellenforradalommal szemben. A „Lenin-fiúk" a fővárosban és főként vidéken megtorló akciókat hajtottak végre a fegyveres lázadó ellenforradalommal szemben. Az ellenforradalmi korszak tendenciózus történetírása, az őrjöngő ellenforradalmi propaganda ijesztő méretű gyilkosságokat próbált utólag a Lenin-fiúk bűnéül feltüntetni. A korszak főügyésze, Váry Albert, hosszas vizsgálatok után kénytelen volt ezt cáfolni, néhány esetre korlátozva a tényleges kivégzések számát.

9 2. A FORRADALMI TÖRVÉNYSZÉK A bírósági ügyintézés új formái voltak a forradalmi törvényszékek, amelyek szigorúan őrködtek a Tanácsköztársaság belső rendje, a törvények betartása felett. A Budapesti Forradalmi Törvényszék 1919. március 26-án kezdte el működését. Jelentősége hasonlatos a Budapesti Munkás- és Katonatanácséhoz, mert rövid idő alatt országos hatáskörű szervvé vált. Mivel forradalmi főtörvényszéket a tanácsállam nem szervezett, a vidéki forradalmi törvényszékek, de a Tanácsköztársaság vezető szervei is ezt ismerték el legfőbb bírósági fórumnak. Vitás esetekben vagy döntés jóváhagyása végett az említett szervek a Budapesti Forradalmi Törvényszékhez fordultak, eleientőségét kezdetben az is emelte, hogy elnökét a Forradalmi Kormányzótanács nevezte ki. Később ez a jogkör a Budapesti Munkás- és Katonatanácsot illette meg. A forradalmi törvényszékek feladatköre lényegesen nagyobb volt, mint működési lehetőségei, A forradalmi Már kezdetben kapott olyan ügykört — például a kihágási bíráskodás —, amely objektíve /örvényszékek csökkentette az elnevezésével összefüggő politikai teendők elvégzésének a lehetőségét. A kihá- f

elad(da gási bíráskodást később átvették a kerületi tanácsok, de cserébe más feladatokkal bővült a forradalmi törvényszék tevékenysége. A forradalmi törvényszékek hatáskörét precízen sohasem állapították meg. Mivel a régi bíróságok megszűntek, a forradalmi törvényszékek hatásköre fokozatosan kiterjedt és növekedett az élet diktálta szükségletek szerint. Az eredetileg statáriális jellegűnek tervezett törvényszékek átvették a rendes bűnügyeket is, így felállásuk forradalmi éle lassan eltompult. Mint Rákos Ferenc, a Budapesti Forradalmi Törvényszék egykori elnöke megállapította: „Egyes forradalmi törvényszékeket a közönséges ügyek, a bagatell ügyek áradata annyira elöntött, hogy nem váltak és nem válhattak a forradalom éles fegyverévé, noha a proletárállam érdeke ezt kívánta volna."

10 Ez a folyamat az akkori körülmények között alig volt elkerülhető, hiszen nemcsak a kihágási bíráskodást, hanem a bűnüldözés során felderített bűnügyek tárgyalását is biztosítani kellett volna. A bíróságok teljes felszámolása tehát maga után vonta a forradalmi bíráskodás túlterhelését. Ez a folyamat a Budapesti Forradalmi Törvényszék gyakorlatában is felismerhető, sőt számszerűen is kimutatható.

11 A Budapesti