Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)

A POLGÁRI ÉS A SZOCIALISTA FORRADALOM BUDAPESTEN 1918—1919

vek gátolják. A felérkezett élelmiszerek szétosztásáról feltétlenül nekünk kell intézkednünk."

65 Biermann nem tanácsi öncélúságból, hanem a helyzet reális ismeretében kívánta a változtatást, hiszen a Közellátási Népbiztosság egyes intézkedései fokozták a meglevő' zűrzavart. Az élelmiszerellátás problémái a tanácsi és intéző bizottsági ülések rendszeres napirendi pontjai voltak. Június 5-én Biermann István új javaslatot terjesztett a Munkástanács elé, amely szerint a fővárost apró körzetekre kívánták felosztani, „egybe-egybe 500 család jut s mindegyikben lesz élelmiszerüzlet, mészárszék, tejcsarnok, vendéglő, tüzelőelárusítás".

66 Ugyancsak ezekben a napokban sürgetik Nagy-Budapest megvalósítását a fővárosi munkásság egységes élelmiszerellátásának biztosítása érdekében is. i A 80-as Intéző Bizottság határozatilag mondta ki: ,,A környék munkássága egyenlő ellátásának teljes biztosítása céljából Budapest és környékének közigazgatási egyesítése sürgősen napirendre tűzendő. Addig is a Budapest-környéki közellátási bizottságnak a fővárosi munkástanács elnökségével teljes egyetértésben kell dolgoznia."

67 A kiskörzetek megvalósítására már nem maradt idő, mint ahogyan a Nagy-Budapest terv végleges kidolgozására sem kerülhetett sor a 133 nap alatt. Az viszont tény, hogy a háborús évek éhezéseivel szemben, sok-sok döccenővel, de biztosították az alapvető élelmiszereket s a fővárosiak mindennapi ellátását. A Pest környéki termelőszövetkezetek megszervezése, a raktárak lassú feltöltése, a precíz elosztás biztosítása hosszabb távon gyökeresen megoldhatta volna az ellátást. A tényekhez az is hozzátartozik, hogy az uralomra került ellenforradalom nagyobb készletet talált 1919 augusztusában, mint a proletárhatalom 1919 márciusában. Sürgető volt a főváros elmaradott egészségügyének megszervezése. Mindenekelőtt a kórhá- A hórh zak elöregedett, az orvostudomány új eredményei iránt érzéketlen vezetését kellett kicserélni. cUat

"

s Számos fiatal, tehetséges orvos került a korhazak elére. Kettős kinevezés történt: egy orvost re

j

orm

j és egy fizikai munkást bíztak meg az igazgatói teendők közös ellátásával. A korszak nagy jelentőségű kórházi változtatása volt a Központi Agynyilvántartó megszervezése. Ezzel megszűnt az az áldatlan állapot, amikor a betegek vagy hozzátartozók szabad ágy után kutatva végigjárták a kórházakat. Megváltoztatták a kórházak neveit is: Szent^Rókus —- Központi Kórház Zita hercegnő — Balassa Közkórház Szent István — Semmelweis Közkórház Uj Szent János — Koch Róbert Közkórház Szent László és Pégi Szent János — Szénatéri Közkórház Szent Gellért — Járvány Közkórház Szent Margit - óbudai Közkórház.

68 A munkáshatalom társadalombiztosításának kiépítésekor a Magyarországi Szociáldemokrata Párt 1903-ban kidolgozott munkásvédelmi programját vették alapul. Kiegészítették azokkal a reformtervekkel, amelyeket a szociáldemokraták a háború alatt dolgoztak ki. Ez a program maximális erőfeszítéseket kívánt meg a munkáshatalomtól, de nagymértékben megkönnyítette a munkájukat, hogy lényegében kész tervek álltak rendelkezésükre. A Forradalmi Kormányzótanács 1919. március 29-én kiadott rendelete a betegségi és baleseti biztosítást kiterjesztette mindenkire, „aki köz- vagy magánszolgálatban, munkabér vagy fizetés fejében dolgozik". Ez a rendelet új rétegeket vont be a biztosításba és kiszélesítette a mekkorábban is biztosítottak jogkörét. Különösen a balesetbiztosítás kiszélesítése jelentett sokat, mert korábban csak a veszélyesnek nyilvánított üzemek munkásai voltak baleset esetére biztosítva. Jelentősen megemelték a táppénzjogosultságot a korábbi 26 hétről egy évre. A táppénz összegének megállapításakor megszüntették a korábbi korlátozást, amely az átlagos napibérnél nem ismert el 11 koronánál többet, ami a szakképzett munkás napi átlagbérének alig ötödét érte csak el. A tanácskormány rendelkezése szerint hosszabb betegség esetén a tényleges napibér után fizetett táppénz 3 —4-szerese volt a korábbinak. A táppénz összege a betegség időtartamával arányban nőtt. A táppénz fokozatos emelkedése az amúgy is lerongyolódott munkásságot volt hivatva segíteni, hogy a hosszú betegállomány se jelenthesse a munkáscsalád teljes anyagi csődjét. A minden dolgozóra kiterjedő betegellátás szervezetileg komoly feladatot rótt a Budapesti Munkástanácsra. 1919 májusában már elkészültek az első körzeti orvosi rendelők műszaki tervei, s hálózatuk kiépítése is folyamatban volt. Egyedül a IV. kerületben készült el a 133 nap alatt teljesen az új rendelőintézet. Nagyon gyorsan, 1919. május l-re elkészült több kerületi laboratórium, amelyek meggyorsították az orvosi vizsgálatok menetét. Egy laboratórium az I. kerületben, a VI. kerületbon kettő, a VII.—-VIII. —IX. és X. kerületekben szintén egy-egy készült el. A polgári kormányok 1919 előtt a munkásnőknek terhességi segélyt nem adtak. Most a szülés előtt négy héttel s utána is biztosították az átlagbér teljes összegét a szülő nőnek. Ez olyan intézkedés volt, amelyet a dolgozók már a Népköztársaság időszakában kiharcoltak maguknak — és teljes megvalósítása a Tanácsköztársaság idejében történt meg.