Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)

A POLGÁRI ÉS A SZOCIALISTA FORRADALOM BUDAPESTEN 1918—1919

VB élére háromtagú direktórium került. Mint gyárvárosra jellemző', hogy a direktórium mellé a termelési feladatok szervezésére üzemi biztost [is jelöltek.

23 A helyi újság később beszámolt a március 22-i eseményekről: „Újpest város, a proletár város, a legnagyobb öntudatossággal és bizakodással, a legkifogástalanabb rendben fogadta az lij helyzetet. A gyárakban, üzemekben, bankokban megtörténtek az előkészületek a szocializálásra. Mindenütt munkásbizalmi férfiak irányítják a vezetést. És szaporán kattog a gép és gyorsan folvik a munka mindenütt."

24 A főváros és a A főváros környékén zavar és ellenállás nélkül, szinte a hivatalos rendelkezéseket be sem környék várva, a két párt egyesülésének hírére, szinte egyidőben a Tanácsköztársaság kikiáltását bejeegyesitésének jentő újságok és plakátok megjelenésével a munkásság átvette a helyi hatalmat s megszervezte a tanácsok közigazgatási munkáját. A Belügyi Népbiztosság áprilisban tervezetet dolgozott ki Újpest, Rákospalota, Pestújhely, Alag, Rákosszentmihály, Mátyásföld, Cinkota, Rákosliget, Rákoskeresztúr, Kispest, Erzsébetfalva, Pestlőrinc, Csepel, Albertfalva, Budafok, Kistétény, Budakeszi és a főváros egyesítéséről. Júniusban Rákosfalvát az akkori X. kerülethez csatolták. Nagy-Budapest létrehozása várospolitikai s egyben közigazgatási szükségszerűség is volt, mert a közellátás terén egyetlen piacként szerepelt — közös jegyrendszerrel —, s így Nagy-Budapest gyakorlatilag kialakult, bár a légtől)}) peremvárost ekkor közigazgatásilag még nem csatolták a fővároshoz. (i. AZ ELSŐ SZABAD VÁLASZTÁSOK. AZ 500-AS TANÁCS MEGALAKÍTÁSA A tanácsok gyors talpraállása a proletárhatalom első napjaiban már önmagában is bizonyíték amellett, hogy a széles tömegek akaratának kifejezői voltak. A Forradalmi Kormányzótanács azonban, nagyon helyesen, ragaszkodott ahhoz, hogy a munkáshatalom e központi szervei választott szervek legyenek, s már március 22-én öttagú bizottságot jelölt ki a választások lebonyolítására. Az április 3-i rendelet is ebben a szellemben fogalmazódott: „A Forradalmi Kormányzótanács szükségesnek tartja, hogy Magyarország dolgozó népe akaratát a munkás-, katona- és földművestanácsok útján minél előbb kifejezésre juttassa."

25 A rendelet a falusi és városi tanácsok megválasztásának napját április 7-re tűzte ki. Az április első napjaiban meghirdetett Ideiglenes Alkotmány kimondta, hogy nemre vak') tekintet nélkül választó és választható mindenki, „aki 18. életévét betöltötte és a társadalomra nézve hasznos munkából él. Nem választók és nem választhatók azok: a) akik nyereség szerzése céljából bérmunkásokat alkalmaznak, })) akik munkanélküli jövedelemből élnek, c) kereskedők, d) lelkészek és szerzetesek, e) elmebetegek és gondnokság alatt állók, f) akiknek politikai jogai alantas indokból elkövetett bűncselekmény miatt van felfüggesztve."

20 Az első szabad A választás titkos volt. A választónak jogában állt a számára nem tetsző jelölt nevét áthúzni, választások s másnak a nevét írhatta helyébe. A tanácsokat fél évre választották. A választások nem voltak általánosak olyan értelemben, hogy a kizsákmányolóknak, kereskedőknek és a papoknak nem adott szavazati jogot. Ez a választói jog, amelyet a Tanácsköztársaság kidolgozott, azokat részesítette előnyben, akik korábban vagyoni cenzus alapján nem kerülhettek az urnák elé. A több mint félmillió szavazó (Budapest lakóinak száma akkor mintegy 920 ezer fő volt) 1877 tanácstagot választott meg. A választás szellemében a szovjet rendszerhez állt közel, de attól egy lényeges vonásában eltért, mert szavazati jogot biztosított a volt csendőröknek és rendőröknek is, akik közül a vagyontalanoknak korábban szintén nem volt szavazati joguk. Itt azonban nem az utóbbi határozta meg a Tanácsköztársaság álláspontját, hanem az, hogy a rendőröket és csendőröket kevés kivétellel — átvették a Tanácsköztársaság rendfenntartó alakulatába: a Vörös őrségije. Ilyen előzmények után nem zárhatták ki őket a választók közül. 1919. április 7-e valóban ünnepi napja volt a fővárosnak és környékének. „Gyönyörű idő kedvezett a tegnapi nagy napnak. A mosolygó tavaszi napfény már kora reggel talpon találta Budapest proletárjait, akik friss kedvvel készültek a történelmi eseményre . . . Felejthetetlenül szép és magával ragadó látványt nyújtott a Váci út és környéke. Itt volt a legmozgalmasabb a választás, s itt mutatta a legtöbb izzó forradalmi színt. Minden oldalról ünnepi ruhájú munkások és munkásasszonyok jöttek a házbizalmiak vezetése alatt, a menet élén vörös zászlóval. Megszámlálhatatlan csoportok hullámzanak így zenével és vörös zászlókkal a Váci út hosszában s a környékbeli utcákon. A szembe jövők harsány kiáltásokkal üdvözlik egymást: Éljen a Tanácsköztársaság! Éljen a proletárdiktatúra! Éljen az Internacionálé!" — írta a Vörös Újság 1919. április 9-i száma. A tanácsválasztások napját, 1919. április 7-ét munkaszüneti nappá nyilvánították. Csupán az élelmezési, világítási, forgalmi és vízellátási üzemeknek kellett dolgozniok.