Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)

EPILÓGUS A FELSZABADÍTOTT FŐVÁROS ÉLNIAKARÁSÁRÓL

Az iskolákban megkezdődik a tanítás Az üzemi bizottságok megalakulása Pesten már jóval Buda felszabadulása eló'tt megindult a munka az iskolai oktatás lehetővé tételére, Mivel a város iskoláinak túlnyomó része romossá vált, az iskolák munkájukat romeltakarítással kezdték meg. Ezt a munkát az először szolgálattételre jelentkezett tanerők végezték, majd a tanítás megkezdésekor a tanulóifjúság is belekapcsolódott a munkába. A tanítás Pesten általában március 3-án, Budán pedig április 2-án kezdődött meg. A csonka tanév miatt elrendelték, hogy nem szabad törekedni a tanterv által előírt teljes anyag elvégzésére, „csak a továbbépítés szempontjából elengedhetetlenül fontos ismereteket kell minden körülmények között átadni a tanuló ifjúságnak". Elrendelték azt is, hogy „az új nevelésnek az új társadalmi és politikai világrend követelményeihez kell igazodnia". A tanítással egyidejűleg a főváros számos iskolájában megindult a napközi otthonok szervezése is, s ezekben biztosították a tanulók étkeztetését. A fővárosban, a minisztériumot is megelőzve, már március 23-án elrendelték az ingyenes oktatás bevezetését. A fővárosi villamosvasút helyreállítása Pesten szinte már a felszabadulás pillanatában megkezdődött. Egy-két hét alatt rendbehozták a villamosvonalakat Újpesttől a mai Marx térig, a Lenin körúton, a József körúton, a Népszínház utcában, a Mező Imre úton, a Kőbányai úton ós az Üllői útnak a külső részén. Három hét alatt a város külső területén a felső és alsó vezetékek nagy részét helyreállították, illetve pótolták. Sőt február 7-én Újpesten meg is indult az első járat, az 55-ös; áramhiány miatt azonban február lü-én leállt. Az áramhiány volt az oka annak is, hogy február 22-étől a kőbányai kocsiszínből a Rókus-kórházig közlekedő „villamost" gőzmozdony húzta. A megindult járatokon teherszállítást is végeztek: szállítottak szenet, romokat, szemetet, s több ezer hullát vittek ki a rákosi temetőbe. Budán csak márciusban indultak meg a helyreállítási munkák, a villamosközlekedés pedig csak májusban indult meg, de akkor is csak részlegesen, mert a rongálódás nagyobb mérvű volt, mint Pesten. Ahogy a szovjet csapatok utcáról utcára előre nyomulva megtisztították Budapest területét az utolsó ]tercekig makacsul ellenálló németektől és nyilasoktól, úgy indultak el a budapesti munkások, lerongyolódva, éhezve, fázva, hogy szétnézzenek az üzemekben, hogy számba vegyék a pusztulást s megkezdjék a munkát, A budapesti üzemek és gyárak egész sorára volt jellemző a csepeliek magatartása, akik a Vörös Hadsereg bevonulása után azonnal — január 18-án — összejöttek és üzemi bizottságot választottak. Megkezdték a helyreállítási munkálatokat, üzembe helyezték azokat a műhelyeket, amelyek a legkevesebb sérülést szenvedték, és megindították a termelést. A csepelieknek, akik 1944 végén ellenszegültek a kiürítési parancsnak és meggátolták a gyári felszerelések leszerelését és elhurcolását, lehetőségük volt arra, hogy néhány napos helyreállítási munka után, viszonylag nagy kapacitással megindítsák a termelést, amelyhez a szovjet hadseregtől kaptak üzemanyagot és nyersanyagot, Hasonló volt a helyzet több újpesti üzemben is (az újpesti villanytelepen, az újpesti vízműveknél, a Phöbusnál), ahol az újpesti partizánok akadályozták meg a németek rombolását. Itt az újonnan alakult üzemi bizottságoknak a termelés megindításában, ahol pedig a nagymérvű pusztulás ezt nem tette lehetővé, a helyreállítási munkálatok megkezdésében volt jelentős szerepük. A megválasztott üzemi bizottságok tagjai kommunista, szociáldemokrata és pártonkívüli munkások voltak, azok, akik a dolgozók bizalmát élvezték. A nyugatra „kalandozott" vagy az átmenetinek gondolt időszakot csendes várakozással „átvészelni" remélő, félrehúzódó tulajdonosok távollétét kihasználva, a felszabadulást követő időszakban az üzemi bizottságokon keresztül a budapesti munkásság szervezte meg és irányította a gyárak belső életét. Meg kell mondani, hogy a főváros ipari munkásságának rátermettségét, érettségét, vezetésre való készségét igazolja az, hogy ezekben a hónapokban igazgatók, sok esetben mérnökök segítsége nélkül rendbe hozták és megindították az üzemekben a termelést. Az üzemf bizottságok a helyreállítási munkálatok mellett igen széles körű tevékenységet fejtettek ki: gondoskodtak a gyárak őrizetéről, és a megmaradt berendezések, anyagkészletek biztosítására, a rablások megakadályozására állandó őrséget szerveztek. Közvetlenül a felszabadulás után, az üzemi bizottságok megalakulásáig, két-három napon keresztül a nagyobb gyárak fegyveres védelméről a szovjet városparancsnokság gondoskodott, A szovjet őrséget azonban csakhamar felváltották az üzemi bizottságok által beosztott munkások. így történt ez a Zsigmond téri Csatorna-Szivattyú-telepen, a Vízműveknél, az Újpesti Gázgyárnál, a Guttmann és Fekete Szövőgyárnál és sok más üzemnél is. Az üzemi bizottságok a lehetőségekhez képest megszervezték a gyárakban az élelmiszer-elosztást, különös gonddal ügyelve arra, hogy a gyermekes dolgozók cukorhoz, tej konzervhez jussanak. Az üzemi bizottságok megvizsgálták a gyárakban dolgozók politikai magatartását, és igen radikális határozatokat hoztak azokkal az igazoló bizottságokkal szemben, amelyek igyekeztek menteni a fasiszta elemeket. Őrködtek afelett is, hogy az igazoló bizottságok határozatai ne váljanak papiroshatározatokká, s ha az igazoló bizottságok nem igazoltak le mérnököket, orvosokat, német érdekeket szolgáló vezetőket, és azok ennek ellenére is a helyükön maradtak —