Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)
BUDAPEST AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN 1919-1945
megsemmisítésére megkezdi. Ez esetben az összes csapatok megsemmisítéséért, Budapest lerombolásáért, valamint a békés polgári lakosság súlyos áldozataiért a felelősséget Ön fogja viselni." A szovjet Az ultimátumot előre meghatározott és közölt időpontban és útvonalon kívánták eljuttatni parlamenterek a német parancsnoksághoz. A 2. Ukrán Front részéről Steinmetz Miklós kapitány Pestmegrjyiikoiasa lórincre indult el gépkocsin, messziről látható nagy fehér zászlóval az Üllői úton. Mielőtt azonban a küldöttség elérte volna az ellenség arcvonalát és átadhatta volna az ultimátumot Zehender SS tábornoknak, a 8. SS lovashadosztály parancsnokának, a németek géppuskatűzzel fogadták: golyóik Steinmetz kapitányt és kísérőit megölték. A 3. Ukrán Front részéről Osztapenko kapitány a Budaörsi úton indult el, ugyancsak gépkocsin, fehér zászlóval. El is jutott a 8. SS lovashadosztály parancsnokához, Zehender SS tábornokhoz, de az nem vette át az ultimátumot. Visszafelé menet Osztapenkót hátulról orvul lelőtték. Megkezdődnek A parlamenterek meggyilkolása után fokozott erővel folytatódott a harc Budapest felszabaaz utcai dításáért, és megkezdődött a város közvetlen ostroma. A támadás megindulásakor a pesti oldafiarcok j (m a ^ Ukrán Fronthoz tartozó 7. gárdahadsereg XXX. lövész hadteste (3 hadosztály) Újpest — Rákospalota—Pestújhely—Sashalom, a VII. román hadtest (két gyalogos és egy lovas hadosztállyal) Cinkota—Rákosliget—Rákoscsaba, a XVIII. önálló gárda-lövészhadtest (szintén 'három hadosztállyal) Kőbánya—Pestlőrinc—Soroksár előtt állott. A XXX. lövészhadtesttel szemben álló Feldherrnhalle páncélgránátos hadosztály, a 7. rohamtüzér-osztály, a 13. páncélos hadosztály és a 10. magyar gyaloghadosztály részei makacs ellenállást fejtettek ki. A Vörös Hadsereg csapatai éjjel-nappal szünet nélkül folyó harcok után január 1-én áttörték az ellenség védelmét és felszabadították Sashalmot, január 3-án pedig elérték Zugló területét. A XXX. lövészhadtest jobbszárnya január 9-ig Üjpestet Rákospalotát és Pestújhelyt foglalta el, elérte a Rákos-patakot, a balszárny pedig Rákosszentmihály és Rákosfalva felszabadítása után az Erzsébet királyné út és a Kerepesi út között törte át a német védelmet és eljutott a Hungária körútig. A VII. román hadtest, amely egyharmad részét tette ki a pesti oldalon harcoló erőknek, a támadás első napjaiban gyorsan tört előre és szorította vissza a 13. német páncélos és a 10. magyar gyalogos hadosztály részeit. Már december 28-án — egész napi véres harc után — elfoglalta Rákoscsabát, másnap Cinkotát, 31-én pedig súlyos utcai harcok árán Mátyásföldet, január 1-én Rákosligetet és Rákoshegyet, A román csapatok január 2-án a Budapesti út és a Jászberényi út között elérték a körvasutat, de innen már csak lépésről lépésre tudtak lassan előrehaladni. Ezután ütköztek a legnagyobb ellenáilláisba. Ugyanis a Lóversenyteret a németek repülőtérnek használták, és mivel utánpótlási és menekülési célból megtartása számukra életbevágóan fontos volt, különösen megerősítették és elszántan védték. Négy napon keresztül harcolt itt szünet nélkül a román hadtest három hadosztálya a német páncélosok ellen, míg január 7-én sikerült a Ló versenyteret elfoglalnia és a kőbányai vasútvonalig előretörnie. Innen ismét csak súlyos harcok árán tudta folytatni előrenyomulását. A románok január 9-én jutottak túl a vasútvonalon, s továbbnyomultak a Kerepesi úti Ferenc József laktanya felé, és január 14-én elfoglalták a Keleti pályaudvart. A szovjet főparancsnokság ezekben a napokban átcsoportosítást hajtott végre, és január 15-én az akkor már a Keleti pályaudvaron túl harcoló román csapatokat (amelyek ezekben a harcokban állományuknak mintegy harminc százalékát vesztették el, közel 11 ezer embert) kivonta a budapesti hadműveletekből. A Budapest felszabadításáért harcoló Vörös Hadsereg harmadik csoportja, a dél felől támadó XVITT. hadtest a XXX. lövészhadtesthez és a VII. román hadtesthez hasonlóan szintén december 28-án kezdte meg előrenyomulását Maglód és Vecsés között. Ez a hadtest a német védelmi vonalat gyorsan át is törte, de a további előrehaladást a 22. SS lovashadosztály Pestlőrincnél megakasztotta. A XVIIT. hadtest azonban 1945. január 1-én reggel újabb támadást kezdett, és estére egyik hadosztálya már elérte a Rákoskeresztúri temetőt, egy másik betört Kispestre, a harmadik pedig Soroksárt támadta. Ettől kezdve azonban a Vörös Hadsereg csapatai napokon keresztül csak házról Imzra haladva tudtak előrejutni. Január 6-án elfoglalták Kőbányát, és — miután itt egy nap alatt a németek kilenc rohamait visszaverték — belekapcsolódtak, a románokat megsegítve, a Lóversenytér ostromába. A XVIII. hadtest arcvonalának középső szakaszán harcoló csapatok, a Mária Valéria-tele]>et védő németek megsemmisítése után, január 9-én elérték a Könyves Kálmán körutat, és felszámolták a Népligetet makacsul védő ellenséget. A balszárnyon a 68. gárda lövészhadosztálya január 5-én — órákig tartó harc után — felszabadította Soroksárt, és előretört a Határ útig; január 9-én megtisztította az ellenségtől Pesterzsébetet és Kispestet. A már korábban a Dunán átkelt csapatok ugyanezen a napon a Csepelsziget északi részéről űzték ki a németeket. Budapest közvetlen ostromának az első szakaszában (december 28. és január 9. között) tehát felszabadult Pest valamennyi peremvárosa. Sőt, dél és kelet felől a szovjet (illetve a román) csapatok már csaknem mindenütt elérték a külső körút vonalát is.
