Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)

BUDAPEST AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN 1919-1945

veres harcokban nem vett részt. A körülzárt erők parancsnoka Pfeffer von Wildenbruch SS altábornagy maradt, és neki rendelték alá továbbra is Hindy Iván altábornagyot, a magyar csapatok parancsnokát. A Budapesten körülzárt katonai erők létszámát a szovjet források 188

j ezerre] teszik. Pfeffer von Wildenbruch 37 ezer főt, az 1. magyar hadtest egyik rádiótávirata, 70 ezer^főt említett. Az adatok közötti eltérést egyrészt az magyarázza, hogy a Budapest körüli ^ostromgyűrű egyre szűkebbre szorulásakor a várost védő csapatok súlyos vereségeket szenvedtek, másrészt az, hogy a csapatok létszáma azáltal is csökkent (és ez volt a lényegesebb), hogy a körülzárt városban elsősorban a magyar hadsereg katonái tömegesen hagyták el csajmttesteiket, nem harcoltak tovább a szovjet csapatok ellen. Még Budapest teljes körülzárása előtt, december 24-én este és 25-én délelőtt a szovjet II. gépesített gárdahadtest csapatai meglepetésszerűen elfoglalták a Hűvös völgyet, a Hármashatárhegyet , a mai Szabadság-hegyet, a Kelenföldi pályaudvart, és a János kórházig nyomultak előre. Budapest körülzárásakor Buda nem volt megerősítve. A Vörös Hadsereg gépesített egységeinek meglepetésszerű előretörése után rendelte át Pfeffer von Wildenbruch a 8. SS lovashadosztályt a december 25-re virradó éjjel Pestről Budára, hogy megakadályozza Buda gyors elfoglalását. A Sváb-hegy (ma Szabadság-hegy) és Óbuda vonalat a riadóztatott budapesti őrzászlóalj és egy csendőregység, valamint a szovjet csapatok elől a városba özönlő német egységekből gyorsan megszervezett csoportok szállták meg, gyengítvén ezzel Pest védelmét, de jelezve, hogy a fővárost (főképp a jobban védhető Budát) huzamosabb ideig tartani akarják. A két Ukrán Front parancsnoka, Malinovszkij és Tolbuhin marsall a körülzárás után, december 29-én ultimátumot intézett a Budapestet védő csapatok parancsnokához, Pfeffer von Wildenbruch altábornagy hoz, amelyben felszólították a harci cselekmények azonnali beszüntetésére. Ennek ellenében szavatolták a magukat megadó katonák életét, a német hadifoglyoknak a hazájukba vagy a kívánságuk szerinti országokba való hazatérését, a magyar katonáknak pedig a kihallgatás és ellenőrzés után az azonnali szabadon bocsátását, a beteg és sebesült katonák egészségügyi ellátását. Az ultimátum a fölösleges vérontást kívánta elkerülni, mentesíteni a lakosságot az ostrom szenvedéseitől, megóvni a várost az elpusztulástól. Az ultimátum a következő mondatokkal fejeződött be:^„Ha a fenti fegyverlelételi feltételeket elutasítja, úgy a Vörös Hadsereg földi és légi ereje a hadműveleteket a körülzárt német és magyar csapatok