Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)
BUDAPEST AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN 1919-1945
MÁVAG fegyverkészletének megszerzésére és az ott dolgozó munkások felfegyverzésére, Csepelen pedig a „13-as bizottság" készítette elő a fegyveres ellenállást. Ellenálló A Katonai Bizottság október 15-e után összeköttetést teremtett több önállóan szervezkedő tiszti tiszti csoporttal is. Ilyen csoportok működtek a budai Honvéd Tiszti Kórházban (szökevényekcsoportok ne j^ üldözötteknek nyújtottak védelmet), a Hadik Laktanyában, a Haditechnikai Intézetben, a Légügyi Hivatalban (tervezték, hogy a budaörsi repülőteret megnyitják a szovjet ejtőernyősök előtt). Október végén a Katonai Bizottság kapcsolatba került Nagy Jenő ezredessel, aki a Magyar Fronttal már kapcsolatban volt, és tárgyalásokat folytatott a hadsereg egyes csoportjainak bevonásáról, a Kommunista Párt Katonai Bizottságával pedig a munkásság és a kommunisták fegyveres csoportjainak bevonásáról. Az általános nemzeti ellenállás egységes politikai és katonai irányítására, lényegében a fegyveres ellenállás megszervezésére a Kommunista Párt azt javasolta, hogy hozzanak létre egy — a Magyar Frontot is magában foglaló, de abban annak politikai vezető szerepet biztosító — központi szervet. Ez nemcsak a Magyar Frontba tömörült antifasiszta politikai pártokat fogná össze, hanem a különböző illegális polgári ellenállási csoportokat is, mint a Magyar Hazafias Szabadság Szövetséget, a Szovjetunió Barátainak Magyarországi Egyesületét (a SZUBME-t), a Magyar Márciusi Szövetséget, a Függetlenségi Mozgalmat (ez a volt „kiugrási irodához" állott közel) és más csoportokat. A Felszaba- A Magyar Front javaslata alapján ennek a központi szervnek az élére Bajcsy-Zsilinszky dító Bizottság Endrét hívták meg, aki október 14-én este szabadult a Gyűjtőfogházból és szabadulása után megalakulása azonna l illegalitásba vonult. Szabadulása másnapján történt a sikertelen kiugrási kísérlet, amelyet azok a „húsz éve kitenyésztett" katonák csináltak, akik — mint Bajcsy-Zsilinszky mondta — „sem parancsolni, sem engedelmeskedni nem tudtak". Elégedetlen volt ugyan azzal a szereppel is, amelyet a Magyar Front játszott a kiugrásban, de amikor október végén — búvóhelyén — a Vác melletti Csörögön a Magyar Front megbízásából Kovács Imre író és Makay Miklós, a Nitrokémiai Intézet igazgatója felkereste és felkérte, hogy vállalja a Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottságának vezetését, habozás nélkül eleget tett a felkérésnek. A fővárosba jött (álnéven, állandóan lakást változtatva), és tárgyalt a különböző antifasiszta pártok (elsőnek a Magyar Front és a Kommunista Párt) képviselőivel, majd a különböző ellenállási szervezetekkel és csoportokkal, s végül november 9-én a Nitrokémiai Intézet Nádor (ma Münnich Ferenc) utcai székházában megalakult a Felszabadító Bizottság, amelynek az elnöke Bajcsy-Zsilinszky Endre, helyettese Csorba János kisgazdapárti országgyűlési képviselő lett. Minden pártot (Kommunista Párt, Nemzeti Parasztpárt, Szociáldemokrata Párt, Demokrata Néppárt) és szervezetet (szakszervezetek, legitimisták, református szervezetek, Magyar Hazafiak Szabadság Szövetsége, Függetlenségi Mozgalom, SZUBME, majd a Magyar Márciusi Szövetség, a Magyar Diákok Szabadságfrontja, és az Ellenállás című lap körül tömörültek) egyegy delegált képviselt a bizottságban. A Bizottság az alakuló ülésen a Kommunista Párt ós a Magyar Front programja alapján határozta meg célkitűzését: „1. A német és fasiszta bérencek kiűzése az országból és a dicsőséges Vörös Hadsereggel együttműködve nemzeti felkelés megszervezése. — 2. Szabad, független, demokratikus Magyarország megteremtése. — 3. Alapvető szociális változások előkészítése. — 4. Szoros együttműködés az összes környező államokkal. — 5. Legszorosabb baráti együttműködés hatalmas szomszédunkkal, a Szovjetunióval." A Bizottság a Magyar Frontot tekintette a nemzet egyetlen alkotmányos képviselőjének mint „a nemzet politikai hatalmának letéteményesét", és magát csak ennek végrehajtó szervének, amelynek feladata a nemzeti felkelés és a szabadságharc minél gyorsabb ütemű megszervezése, elindítása és megvívása. Megalakították a Bizottság sajtócsoportját is, s lapjaik: a Szabadságharc, az Ellenállás, az Eb ura fakó (amelyeknek szerkesztésében részt vett többek között Koródy Béla, Stollár Béla, Boldizsár Iván) közölték a Felszabadító Bizottság első (november 10-i) kiáltványát a magyar néphez: „A Felszabadító Bizottság szervezi a nemzeti felkelést és átvette az ország legális képviseletét." S külön felhívással fordultak Budapest népéhez is: „Felszólítjuk Budapest népét, hogy semmiféle kiürítési felszólításnak vagy bevonulási parancsnak ne engedelmeskedjen. Maradjon mindenki a helyén vagy rejtőzzön el, s mindenképp akadályozza meg a németek és a velük cimboráló hazaáruló nyilasok ördögi tervét: a magyarok elhurcolását." A Felszabadító Bizottság Katonai Vezérkar felállítását is elhatározta, amelynek feladata a Bizottság politikai elgondolásainak katonai végrehajtása, a felkelés katonai tervének a kidolgozása volt. Ezzel a feladattal Bajcsy-Zsilinszky javaslatára a közismerten németellenes Kiss János nyugalmazott altábornagyot bízták meg, aki — mint hadbírósági tárgyalásán vallotta — a legjobb meggyőződéssel vállalta ezt a feladatot, mert „ezzel a hazájának tett szolgálatot". Kiss János helyettese, egyben a vezérkari főnök Nagy Jenő ezredes lett, a személygyűjtő, összekötő és irányító tiszt pedig Tartsay Vilmos százados. A Felszabadíló Bizottság vezérkarának felállítása és terve Budapest felszabadításéira
