Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)

BUDAPEST AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN 1919-1945

Mindhárom politikai tényező igen nagy mértékben heterogén volt. Az államfőnek minden cselekedete arra irányult, hogy saját politikai rendszerét mentse, hatalmát biztosítsa. Ennek érdekében hajlandó volt tárgyalni, egyezkedni a baloldali Magyar Fronttal, illetőleg a Magyar Frontba tömörülő azon politikusokkal, akiknek a segítségével hatalmát és rendszerét fenntartani remélte. Az új kormánynak azonban annakellenére, hogy a Sztójav-kormányhoz képest látszólag az államfő kívánsága szerint alakult meg, összetétele következtében (tagjai között egyaránt voltak a kormányzóhoz hű és a németeket mindenben kiszolgáló miniszterek) akkor sem lett volna alkalma az államfő törekvéseinek a szolgálatára, ha ezek a törekvések egyértelműek lettek volna. Hogy e törekvések mennyire nem voltak egyértelműek és határozottak, azt a további események tragikus körülmények között bebizonyították. 3. A NYILAS HATALOMÁTVÉTEL védelméből Október 15-én a fővárosban a magyar katonai erők túlsúlyban voltak a németek felett, A Várban helyezkedett el a testőrség (a testőrlövész-zászlóaljjal együtt), a budapesti őrzászlólalj egy része és a 9. gyalogezred egy zászlóalja, az 1. és 2. pót-páncélosezred, az 1. és 2. páncélos hadosztály két felderítő zászlóalja, két folyamőr zászlóalj, valamint a budapesti őrzászlóalj zöme és egy légvédelmi tüzérosztály. A főváros közvetlen környékén állomásozott a 9. gyalogezred egy zászlóalja, hat műszaki légvédelmi zászlóalj és a Dunán a dunai flottilla egy ezrede. Vasúti szállítással beérkezőben volt egy ejtőernyős zászlóalj, és közeledett a főváros felé a néhány nappal előbb a Felső-Tisza völgyéből útnak indított 10. hadosztály is. A német katonai erők viszont ekkor a következőek voltak: a 22. SS lovas hadosztály, a 203. tigris páncélos osztály (lőszer nélkül), a magasabb SS és rendőr]uiranesnokság erős osztagai (köztük Skorzeny vadász különítménye) és a Dukla-hágó felől vasúti szállításban a 24. páncélos hadosztály. Á magyar katonai erők tehát ezen a napon mindenképpen biztosíthatták volna a kormányzó és a kormány szabad működését. A budapesti hadtestparancsnok Aggteleky Béla altábornagy volt, akit Horthy október 5-én A magyar nevezett ki a németek által elrabolt Bakay Szilárd altábornagy helyére, azzal a feladattal, hogy katonai erők biztosítsa a kormányzó és a kormány cselekvési szabadságát bármilyen külső (német) vagy belső kikapcsolása (hungarista, vagy kommunista) beavatkozással szemben. Aggteleky a sas-hegyi Notre Dame kolostorban székelő hadtestparancsnokságon október 15-én reggel 8 órakor kapott hírt arról, hogy német ügynökök (mint később kiderült: Skorzeny és emberei) a Duna Gőzhajózási Társaság központi igazgatóságának Eskü (ma Március 15.) téri helyiségéből az illegális találkozóra odacsalt ifjú Horthy Miklóst, a kormányzó fiát elrabolták. Aggteleky ekkor a saját felelősségére riadóztatta a budapesti helyőrséget, s amikor 10 óra körül egy német osztag a Sashegy északi csúcsát megszállta, ő viszonzásul egy századdal a hegy déli csúcsát szállta meg, majd pedig, miután a németek 11 óráig megszállták a Citadellát is, parancsot adott az éppen Budapestre érkezett három műszaki zászlóaljnak a Citadella megtámadására és elfoglalására. Fél óra múlva azonban Aggtelekyt adminisztratív helyettese, Hindy Iván vezérőrnagy egy fegyveres tiszti csoporttal az élén őrizetbe vette. Hindy a riadóintézkedést azonnal visszavonta, s Aggteleky letartóztatásával a fővárosban állomásozó honvédséget kikapcsolta a németek elleni felhasználásból. Aggteleky letartóztatása, s ennek következtében a Budapesten levő magyar katonai erőknek a németellenes akcióktól, illetve a kormány, valójában a kormányzó (és a kiugrási iroda) parancsainak végrehajtásától való távoltartása szinte pontosan azokban a percekben következett be, amikor a királyi palotában elkezdődött a koronatanács ülése. Ezen Horthy bejelentette, hogy „kénytelen fegyverszünetet kérni" a szövetséges hatalmaktól, elhallgatva azt, hogy a fegyverszüneti egyezményt megbízottjai a Szovjetunióval már négy nappal korábban (október 11-én este) aláírták. Elhallgatta azt, hogy ebben az egyezményben kötelezte magáit Magyarország arra, hogy „Németországgal minden összeköttetést megszakít, azonnal megüzeni Németországnak a háborút". Ezen a koronatanácson közölte Vörös János vezérezredes, a magyar vezérkar főnöke Guderian német vezérkari főnök ultimátumát, hogy „az egész magyar térség német hadműveleti terület, Parancskiadásra egyedül a német főparancsnokság jogosult", s ha ennek nem engedelmeskednek, megteszi „azokat a lépéseket, amelyeket a német érdekek megvédésére szükségesnek tart". Horthynak a magyar érdekek megvédésére kellett volna világos és határozott lépéseket tennie, ezeket azonban elmulasztotta. A koronatanács ülését megszakítva fogadta délben a német követet, Veesenmavert, és közölte vele a fegyverszünet kérés szándékát, fogadta utána Hitler külön megbízottját, Palm nagykövetet is, egyezkedni kívánván vele, majd közben — az előzetes terveknek megfelelően, de nemcsak a német követek, hanem a magyar kormány tagjainak előzetes tudomása nélkül — elhangzott a rádióban 13 óra 10 perckor a kormányzói proklamáció: Horthy jegyver szünetkérése