Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)

BUDAPEST AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN 1919-1945

3. Ezzel egyidejűleg delegációt küld a szövetséges hatalmak kormányaihoz a fegyverszünet megkötése és a Németország elleni katonai együttműködés megteremtése érdekéhen. 4. Koalíciós kormány alakul a Magyar Front pártjai és a hadsereg képviselőiből." A Horthu-fvie A memorandum átadása után megkezdődtek a tárgyalások a Magyar Front és Horthyék 1«">kiugrási zött. De csak hosszú huzavona után sikerült elvi megállapodásokra jutni. kísérlet Horthyék ugyanis a kiugrást még szeptember elején is „csakis az angolszász oldal felé" keresték, jóllehet ekkor a Vörös Hadsereg csapatai már Magyarország területén harcoltak. A kormány és a vezérkar azonban még ennek az irreálisan elképzelt és gyakorlatilag megoldhatatlan fegyverszünetnek a megkötését is ellenezte, s Lakatos miniszterelnök a parlamentben arról szónokolt, hogy „nem nyílik számunkra más út, mint a magyar határok elszánt védelme". Horthy és családi, baráti környezete, a „kiugrási iroda" azonban szeptember második felében már kénytelen volt reálisabban meggondolni és határozottabban elindítani a háborúból való kilépés, a fegyverszünet érdekében folytatandó tárgyalásokat. Kísérleteztek ugyan még ekkor is a nyugati hatalmakkal való egyoldalú fegyverszüneti szerződéssel (egyoldalúságon természetesen a Szovjetunió kizárását értették): Horthy a szövetségesek főhadiszállására küldte személyes megbízottját, Náday István vezérezredest, de a szövetségesok tudomására hozták, hogy a Szovjetunióval kell tárgyalni. Ezután indították csak el a fegyverszüneti küldöttséget a fronton keresztül Moszkvába. Ez a küldöttség október 11-én este aláírta a fegyverszünetet. Horthy kötelezettséget vállalt, hogy az 1937 után megszerzett területeket kiüríti, továbbá szakít és szembefordul a náci Németországgal. A következő napokban Horthy megtette az átállásra vonatkozó katonai előkészületeket, megegyezett a Magyar Fronttal, hogy felfegyvérzik a munkásság megbízható elemeit; a Magyar Front pedig vállalta, hogy október 17-én általános sztrájkot hirdet, jeladásnak szánva ezt ,,az átállás elindítására". Ezekben a hetekben Magyarországon három politikai tényező volt, amellyel a német megszállóknak (a tulajdonképpeni hatalmat az országban kezükben tartóknak) számolniuk kellett. Ezek között az egyik a hatalom látszólagos birtokában levő magyar államfő, Horthy Miklós kormányzó és a magyar kormány volt, amelynek az élére augusztus végén, a román kiugrás után az államfő bizalmát bíró Lakatos Géza vezérezredes került. A másik az államfő és a kormány ellenében már régóta szervezkedő és a hatalom birtoklását (saját erejének gyengesége folytán) a németek segítségével elnyerni kívánó szélsőjobboldali csoport — s ezen belül a legaktívabb és legagresszívabb a Szálasi Ferenc vezetése alatt álló Nyilaskeresztes Párt Hungarista Mozgalom. A harmadik a magyar ellenállási mozgalom, amelynek különböző politikai csoportosulásait a Magyar Front fogta össze. 267. A Marót-csoport által 1944. október 6-án felrobbantott Gömbös-szobor a Döbrentei téren