Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)

A POLGÁRI ÉS A SZOCIALISTA FORRADALOM BUDAPESTEN 1918—1919

30. Ünnepélyesen átadják a Verseny-kertet rverekeknek a A Fővárosi Népbiztosság működésének kezdete boldogan ujjonghat föl, mert végre szabad levegő, igazság, becsület és a dolgozó proletariátus tiszta szelleme költözik be a városházára!"

11 A város korábbi vezetőit szakértőkként alkalmazták vagy ideiglenesen szabadságolták, esetleg alacsonyabb beosztásba helyezték el őket. Ez az intézkedés a gyakorlatban nem bizonyult helyesnek. Az a tény, hogy a volt vezetők munka nélkül is megkapták eddigi fizetésüket, egyrészt a gyengeség látszatát keltette a hivatalnokokban, másrészt súlyosabb probléma volt) hogy továbbra is bejártak a városhoz, s aktív ellenforradalmi szellemre biztatták a jövőjüket féltő, megrettent, ingadozó tisztviselőket. Folkusházy alpolgármester — Bódy egyik fő tanácsadója, Ripka Ferenc

12 volt gázgyári vezérigazgató s mások is a Városházán belüli ellenforradalmi hangulatkeltés gócai lettek. Az új városvezetés kialakítása tekintetében a Fővárosi Népbiztosság tehát nem abban hibáztatható, hogy kisebb horderejű rendelkezésekkel kezdte működését, hanem inkább abban tévedett, hogy a Városházán belülről nem helyezte véglegesen kívülre a régi vezetés lej aratott figuráit. Ami pedig a Fővárosi Népbiztosság működésének kezdetét illeti, nem lehet csodálni, hogy szociális intézkedései megelőzték a politikaiakat, azért sem, mert a súlyos helyzetben élő fővárosi munkásságon segíteni, helyzetét a legkisebb mértékben is javítani — ez maga is politikai kérdés volt. — rendelkeztek az óvodás és iskolás korú gyerekek ingyenes fürdetéséről. Ennek érdekében igénybe vették hetenként kétszer a közfürdőket, de „hasonlóképpen igénybe vesszük a magánlakásokban lévő fürdőszobákat is hetenként egyszer, szombaton egész napon át . . . a fürdőszobák birtokosai tartoznak a fürdéshez szükséges fűtőanyagot, világítást, törölközőket és szappant ingyen rendelkezésre adni".

13 Másnap intézkedtek az addig elzárt parkok és kertek közcélra való felhasználásáról, ezeken a helyeken játszótér építéséről. Március 27-én távozásra szólították fel Budapest összes kórházából a lelkészeket és az apácákat. Ezt a rendeletüket már másnap részben megváltoztatni kényszerültek: ,,ezt a rendeletet most oda módosítjuk, hogy mindazok az apácaápolónők, akik a rendből kilépnek és mint világi ápolónők hajlandók szolgálatot teljesíteni, a kórházakban továbbra is bennmaradhatnak". Az utóbbi változatában a rendelkezés azért arra is utal, hogy a népbiztosok munkáját a tapasztalatok hiányából eredő kapkodás is jellemezte. Ugyancsak hibás volt — főleg a fővárosban — bénítani a társadalmi életet. A Forradalmi Kormányzótanács már március 22-én rendeletet adott ki a statáriumról, gyülekezési tilalomról, és este 11 óra után az utcán tartózkodni és a lakásokat kivilágítani tilos volt. Ebben az időben még feleslegesek voltak ezek a rendeletek, mert a régi uralkodó osztály megbénult, a dolgozók döntő többsége pedig új életet várt a proletárdiktatúrától. Elsietett s kegyeletsértő volt a temetéseket egységesítő, a felekezeti különbségeket is felszámoló rendeletük. Ezen az sem változtat, hogy politikailag is indokolják elképzelésüket: „Most, amikor a proletárdiktatúra az élők között minden elavult régi korlátot ledöntött, a halottak megkülönböztetése sem indokolt." Évtizedekre szólóan, tegyük hozzá napjainkig példamutatóan körültekintő, a szocialista demokrácia szellemét sugárzó intézkedésük volt az úgynevezett „panasziroda" felállítása: „Az útbaigazító és panasziroda munkakörébe az útbaigazítás, szükség esetén az érdemleges felvilágosítás beszerzése, valamint az egyes panaszoknak közvetlenül, vagy pedig a népbiztosi megbízottságok, illetve az egyes hivatalok és üzemek vezetői útján való elintézése tartozik . . . ezúttal is felhívjuk az összes ügyintéző hivatalok és üzemek figyelmét arra, hogy elsősorban a proletárok ügyeit tartoznak lehetőleg soron kívül elintézni." A „hivatalok packázásaival" Hivatalba lépésük napján — március 24-én