Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)
A POLGÁRI ÉS A SZOCIALISTA FORRADALOM BUDAPESTEN 1918—1919
2. A FŐVÁROSI NÉPBIZTOSSÁG MEGALAKULÁSA A Fővárosi Népbiztosság — mint ideiglenes szerv — tényleges működését 1919. március 24-én kezdte meg azzal, hogy tevékenysége a tanácsi választásokig tart. A március 22-i bemutatkozáson a kinevezett Fővárosi Népbiztosságnak csak a két szociáldemokrata tagja, Preusz Mór és Vincze Sándor jelent meg. Dienes László a kommunistáknak ahhoz a csoportjához tartozott, akik vonakodtak elismerni a gyűjtőfogházi megállapodást a két párt egyesüléséről. Dienes — Kelen Józseffel és Seidler Ernővel együtt — a KMP központi vezetőségének egyik csoportját irányította. Mint ismeretes, Dienes László könyvtárigazgatói szobája március 2l-e előtt az illegálisan működő kommunisták egyik találkozóhelye volt. Az MSzDP opportunista vezetése ellen következetesen fellépő csoportjuk nem kívánt az új helyzetben szerepet vállalni. Részletek ismerete nélkül is feltételezhetjük azonban, hogy Dienest a fordulat eredményes végrehajtása, a tömegek lelkesedése meggyőzte Kunék politikai taktikájának szükségességéről, s ezért végül is vállalta feladatát. A következetes, elvhű Dienes jelölése a két szociáldemokrata mellett a későbbiekben igen eredményes döntésnek bizonyult, mert az ő fellépése Preusz Mór jobboldali taktikázásaival szemben a Fővárosi Népbiztosság tevékenységének előnyére vált. 7 A március 24-én megindult népbiztosi munka első lépéseként felosztották egymás között a népbiztosok az ügyosztályokat, így kialakítva ellenőrzési területeiket. Dienes Lászlóhoz tartozott a személyzeti, a kulturális és tanügyi osztály, Preusz Mórhoz a közjótékonysági, szociális, pénzügyi-városgazdasági és üzemi osztály, Vincze Sándorhoz az elnöki, építési, közlekedési és közegészségügyi osztály. 8 A főváros új vezetési módszereinek kialakítása, annak ellenére, hogy a város élére állított népbiztosoknak közigazgatási gyakorlatuk nem volt, gyorsan haladt előre. Kortársak, de az utókor is a népbiztosok alkalmatlanságát tételezi fel abban a tényben, hogy első rendeleteik nem a városigazgatás alapvető vezetési problémáira, hanem szociális intézkedések megvalósítására irányultak. Ezért őket több mint félévszázad távolából jogos bírálat nem illetheti, mert az alapvető gazdaságpolitikai intézkedések meghozatala a Forradalmi Kormányzótanács feladata volt; ezeket a Fővárosi Népbiztosságnak meg kellett várnia, s csak ezután intézkedhetett működési területén a központi rendelkezések végrehajtásáról. A másik döntő ok: a Tanácsköztársaság kikiáltását nem várhatták felkészült apparátussal az élet minden területén. Időre volt szükségük, hogy ne csak új rendeletekkel, de azok végrehajtására képes megbízható szakemberekkel, mozgalmi emberekkel rendelkezzenek. A Fővárosi Népbiztosság káderei a szakszervezetekből, üzemekből rekrutálódtak a szakszervezetek és a munkástanácsok javaslatai alapján. Ezt figyelembe véve, gyorsnak és hatékonynak kell tekintenünk, hogy a Tanácsköztársaság kikiáltása után öt nappal, a valóban március 24-i működési kezdettől számítva két nap alatt egy új apparátus kereteit sikerült kialakítaniuk és közel 40 új embert állítottak vezetői pozícióba. A változást bejelentő rendelkezések bevezetője kimondta: „Budapest népbiztosai a mai napon az ügyosztályok és a kerületi elöljáróságok és a főhivatalok ügyeinek vitelét szellemi és fizikai munkások kezébe tették le." A rendelkezés minden fővárosi ügyosztály élére új megbízottat állított, s a kerületi elöljáróságokhoz politikai biztosokat nevezett ki. Befejezésül kimondták:,,A most megnevezettek a még kiküldendő megbízottakkal együtt önálló hatáskörrel intézik az ügyeket és a népbiztosoknak tartoznak felelősséggel. Felhívjuk a rendeletben megnevezetteket, hogy szolgálati helyükön a hivatalok vezetését haladéktalanul vegyék át." 9 A Fővárosi Népbiztosság sajtóközleménye már részletesebben tárgyalta a változást: ,,Ma délben közölték a főváros polgármesterével, helyetteseivel és tanácsnokokkal, hogy a mai napon a főváros összes ügyeinek a vezetését Budapest proletariátusa ideiglenes bizottsága kezébe adta. Az összes ügyek vezetésének élére egy-egy fizikai és egy-egy szellemi elvtárs kerül és az elöljáróságok vezetését is proletár elvtársak vették át. Budapest forradalmi proletariátusa átvette a főváros ügyeinek teljhatalmú intézését. A proletárdiktatúra elve tehát érvényesülést nyert a főváros ügyeinek intézésében is. Addig is, amíg Budapest munkás- és katonatanácsai átveszik a főváros ügyeinek végleges intézését, csak azok az elvtársak fogják intézni az ügyeket a proletárdiktatúra szellemében, akiket most az egyes ügyosztályok és elöljáróságok élére kiküldöttek. Ez lesz a teljes garanciája annak, hogy a főváros ügyeit ezentúl a forradalmi proletariátus akarata és érdeke szerint és csakis ezen forradalmi akarat és érdek szerint fogják intézni." 10 Az egyesült párt délutáni lapja, a Vörös Újság sem hagyta kommentár nélkül az eseményt: „Sötét és gonosz korszak záródik le a mai nappal Budapest történetében. Kimúlt a népgyűlölő élősdi osztályközgyűlések s gerinctelen szolgák, a feudális hatalmakkal pajtáskodó s az alkalmazottakkal szemben zsarnoki polgármesterek és tanácsnokok rémuralma. A főváros vezetését ténylegesen kezébe vette a proletárság és az elmozdított polgármesterek és osztályvezető tanácsnokok helyett a jövőben a proletárcélok és érdekek kipróbált, öntudatos katonái intézik a főváros ügyeit. Budapest népe birtokba vette az osztálykreatúráktól bitorolt városvezetést és A Fővárosi Népbiztosság összetétele