Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)

BUDAPEST AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN 1919-1945

ték termelésüket. Mérsékelten emelkedett a termelés a bőrfeldolgozó és az élelmiszeriparban; ez utóbbi iparág az előző évek kedvezőtlen időjárása következtében állandó nyersanyaghiánnyal küzdött. Az 1943. évi jó termés az élelmiszeripar alapanyaggondjait megszüntette. A széntermelés mennyiségi és minőségi stagnálása 1943-ban, párosulva a nyersanyag- és munkaerőhiánynyal, főként a polgári fogyasztásra termelő ipari ágazatokat érintette. A lakossáig iparcikkekbe

1

! való ellátása egyre inkább megoldhatatlan. A könnyűipar visszaesése azonban korántsem oly mérvű, mint a lakossági fogyasztásra piacra kerülő árumennyiség csökkenése: a nyersanyagot a hadsereg céljaira dolgozták fel. A termelés növekedéséhez jelentékeny mértékben hozzájárultak az új — vagy új részlegek beindításával bővült — gyárak. A fővárosban csaknem 161 ezer, a környéken 73 ezer gyári munkás dolgozott, ami az 1938. évi létszámhoz képest körülbelül 42 százalékos emelkedést jelentett. A már 1942-ben is élénk tőzsdei forgalom és spekuláció tovább virágzott. A részvények árfolyamai emelkedtek. Megjelentek a tőzsdén a gazdasági válság időszakában kivont mezőgazdasági gépgyári részvények is. A forgalomban levő pénz mennyiségének 1944 márciusáig csaknem 5 milliárdra, a budapesti pénzintézeteknél levő folyószámlabetéteknek 2,5 milliárdra, a takarékbetét- állomány 1,3 milliárdnál magasabbra való gyarapodása a háborús pénzromlás viszonyait jelképezte. 1943 őszétől, a hadikonjunktúra csúcspontja után a gazdasági élet a visszájára kezdett fordulni. Az árszínvonal az évközbeni áremelések és kiigazítások következtében jócskán mozgásba lendült. Az 1913 = 100 alapon vizsgált létfenntartási index az 1942. évi 171,8-ról az év végére 211,8-ra, 1944 márciusában már 266,6-ra ugrott fel. Az ipari termelői árindex az 1942. évi színvonalról csaknem 50 százalékkal magasabbra ugrott, s újból kinyílt az agrárolló is. Az árak alakulását csoportonként vizsgálva: a legnagyobb emelkeelés a ruházati cikkek tekintetében figyelhető meg (293-, illetve 457-es index). Az élelmezés 192-, illetve 227-es indexei elmaradtak a fűtési és világítási költségek 210-, illetve 326-os indexszámai mögött. A lakásköltségek — a lakbérek rögzítése miatt — nem változtak. A gazdasági helyzet e viszonylatai közepette következett be 1944. március 19-e, az ország német megszállása. Röviddel a megszállás után megindultak a Budapest elleni tömeges, nagyméretű légitámadások, a korábban is eléggé egyoldalú magyar—nérnet külkereskedelmet egyre nyilvánvalóbb egyoldalú kiszállítások, kifosztások váltották fel, végül a főváros mintegy 50 napos időre hadszintérré változott. 1944—45-ben a háború utolsó hónapjainak fejleményei határozták meg, illetve pusztították el a budapesti gazdasági élet kereteit. A főváros vezetésének háborús gazdaságpolitikájában az országos gazdasági helyzet alakulásához kajicsolódó két szakasz különböztetheti') meg. Az első periódus lényegében a második világháború kezdetétől az ország hadbalépéséig számítható. A második szakasz a szovjetellenes agresszióhoz történt csatlakozástól az ország német megszállásáig tartott. A hitlerista megszállást követően, csakúgy, mint országos viszonylatban, a főváros esetében sem lehet önálló gazdaságpolitikáról beszéln i. Az első, 1939-től 1941 nyaráig terjedő szakaszra lényegében az 1930-as évek második felében kialakított, elsősorban Szendy polgármester neve által fémjelzett gazdaságpolitikai irányvonal némileg — az új viszonyoknak megfelelően — módosított változata nyomta rá a bélyegét. A főváros vezetősége ezekben az években is ugyanazokat a gazdaságpolitikai irányelveket tartotta szem előtt, és igyekezett realizálni a költségvetések feleslegeiből és kölcsönökből végzett beruházások útján, amelyeket a válságból való lassú kilábalás éveiben alakítottak ki. Az 1930-as évek végén, a második világháború kitörése időszakáiban a beruházásoknak külön jelentősége is volt a főváros gazdasági életének vérkeringése szempontjából. 1938 és 1939 feszültséggel terhes hónapjaiban, kül- és belpolitikai válságok közepette, a magántőke visszavonult az igen kockázatosnak tartott beruházásoktól. A gazdasági visszaesés 1938 elején jelentős méretűvé vált, a kormány ekkor lépett elő az egymilliárdos beruházási-fegyverkezési programmal. A fegyverkezési program keresztülvitelét követően — 1940 őszén és 1941 első felében — lényegében újabb pangás, megrendeléshiány figyelhető meg a gazdasági életben. A fővárosban azonban az 1935—1940 között beruházott 250 millió pengő — 40 millió a költségvetések feleslegeiből és 210 millió a kölcsönpénzekből — csaknem teljes egészében a főváros fejlesztését s közvetve a gazdasági élet fellendítését szolgálta.

20 A főváros beruházási céljai között a szinte áillandóan jelentkező szükségleteknek igen jelentős szerepük volt. Évente nagy összegeket igényeltek a városrendezési és felmérési feladatok, az út- és csatornaépítés, a közlekedésfejlesztés, a templomok, iskolák és kulturális intézmények, a fürdők, kórházak, temetők, a szociálpolitikai intézmények építése, bővítése, fenntartása és felújítása. Mégsem ezek az egyébként jelentős összegeket igénylő területek a fővárosi beruházási munkaprogram döntő terrénumai. Az 1930-as évek végének sürgető problémái: olcsó bérű kislakások építése, az autóbuszközlekedés fejlesztése, új fővárosi erőmű létrehozása, az óbudai városrendezés és az Arpád-híd régóta aktuális tennivalóinak napirendre tűzése, a Budapest fürdőváA német megszállás utáni gazdasági helyzet A városvezetés gazdaságpolitikája a háborús kényszerintézkedések közepette Beruházási célok, véirosrendezés 34 Budapest története V. 529