Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)

BUDAPEST AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN 1919-1945

mely engedett a szélsőjobboldali nyomásnak s a régi liberális vagy baloldali szellemű lapokat az 1938-as sajtótörvénnyel szinte megtizedelte. A Magyar Nemzet nem utolsósorban azért alakult meg, hogy új, nem zsidó vállalkozásként, pótolja a még jobban visszaszorított liberális újságokat. Az új sajtótörvény ugyanis, mely a zsidótörvényre hivatkozott, fél év alatt 411 sajtóorgánum megszüntetéséhez vezetett; közülük a legtöbb budapesti megjelenésű volt (így pl. Az Est, az Újság, az Esti Kurír). Budapest szerepe a sajtóvállalkozások terén kiemelkedő maradt az ellenforradalmi korszak- újságolva ban is. A hivatalos adatok szerint 1925-ben Magyarországon összesen 931 újság jelent meg, Budapest ebből 018 Budapesten és 313 vidéken. 1927-ben egyedül a fővárosban 715 lap jelent meg, köztük 20 politikai napilap és 30 hetilap. 1936-ban a budapesti lapok száma 809-re emelkedett.

12 S hogy újságolvasás szempontjából milyen óriási különbség állt fenn a főváros és a vidék között, azt egy 30-as évekbeli adattal illusztráljuk: a fővárosban egy újságra 1242, a falvakban több mint 50 ezer olvasó jutott.

13 Az 1938-as sajtótörvény, miközben a liberális és baloldali újságokat, időszaki kiadványokat még jobban visszaszorította, a jobb- és szélsőjobboldali lapok ugrásszerű emelkedésére vezetett. Budapesthez képest gyorsabban nőtt a vidéki sajtó is, ami elsősorban nem politikai okokra vezethető vissza, hanem a mégiscsak előrehaladó modernizálás tüneteként fogható fel. Az ugyancsak az 1938-as sajtótörvény által létrehozott sajtókamara, mely az újságok „zsidótlanítását" volt hivatva elvégezni, 1941-ben azt jelentette, hogy Budapesten 24 napilap naponta közel 900 ezer példányban jelenik meg, a 25 fővárosi hetilap pedig hetente 154 ezer példányban.

14 A lapok példányszámai igen aránytalanul oszlottak meg. A második világháború éveiben a valamelyest is liberális szellemű lapok példányszáma alacsony volt, a munkássajtó példányszámai pedig vészesen visszaestek. A szubvencionált kormánylapok s a szélsőjobboldal orgánumai viszont sok százezres példányszámban jelentek meg. A főváros lakossága nagy újságfogyasztó volt. Elősegítette ezt a budapesti társadalom hagyományosan erős érdeklődése a politikai kérdések iránt, de elősegítette a sajtó jellege is: mint üzleti vállalkozás, hozzáidomult az elmaradottabb néprétegek arculatához is. így volt népszerű a kispolgárság körében a főváros legjellegzetesebb bulvárlapja, Az Est. A szegények körében a politikával nyíltan alig foglalkozó Friss Újság ért el több százezres példányszámot. A polgári és kispolgári rétegek között több volt az újságolvasó, mint a proletariátus körében; a tanult szakmunkások viszont, az újságolvasás gyakoriságát tekintve, elérték a polgárság szintjét. Az 1929. évi nagy-budapesti munkásadatfelmérés érdekes adatokat közöl a munkások újságolvasásáról. E szerint rendszeres újságolvasó volt az összmunkásság 40, időszaki olvasó a munkások 20 százaléka. Az ipari munkásság között a helyzet sokkal kedvezőbb volt: itt az arányok 60, ill. 20 százalékot értek el. A nőmunkásság körében viszont az újságolvasók száma jóval alacsonyabb maradt.

15 Vannak adataink a harmincas évek végéről is. Ezek nem ilyen átfogóak, de annál mélyebbre világítanak. 1939-ben a Hofherr—Schrantz-gépgyár munkássága körében széles körű kérdőíves felmérést végeztek. A felmérés adatai szerint a gyár több mint kétezer munkásából több mint 60 százalék olvasott többé-kevésbé rendszeresen újságot. A szakképzettek között az újságolvasók aránya 72 százalék, a tanulatlan munkások között 57 százalék volt. Azt, hogy milyen irányzathoz tartozó újságokat olvastak a munkások, a következő táblázatunk mutatja:

16 Űjság Szakmunkások Tanulatlan munkások Űjság Budapesten született Nagyl'inliqiestrn született Baloldali, munkás 19,3 29,5 10,7 12,5 Liberális 17,8 14,1 18,3 15,6 Apolitikus 22,5 18,8 44,6 46,9 Konzervatív 10,2 8,7 6,3 3,1 Jobb- és szélsőjobboldali 20,2 17,4 17,0 18,7 lügyéb 10,0 11,5 3,1 3,2 A táblázat adatai érdekes fényt vetnek nemcsak a nagy-budapesti munkásoknak a sajtóhoz való viszonyára, hanem politikai beállítottságára is az 1930-as évek végén. Ez az időszak, mint ismeretes, a baloldali munkásmozgalom jelentős visszaesésének s a szélsőjobboldali, fasiszta mozgalmak nagy átmeneti tömegbefolyásának az időszaka volt, Annál érdekesebb, hogy a szakképzett munkások egyötöde ekkor is a Népszavát s a szakszervezeti lapokat olvasta, és sok volt közöttük a liberális újságok olvasója is. A közvetlenül nem politizáló lapokat olvasók tábora