Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)

A POLGÁRI ÉS A SZOCIALISTA FORRADALOM BUDAPESTEN 1918—1919

22. A kommunista vezetők szabadon bocsátását követelő munkásgyűlés a csepeli gyárudvaron, 191 9. március 1 8. épület ablakaiban felállított népőrök adták le a rendőrkordonokra. Ugyanezt írta le Smolling Béla rendőrtiszt is, aki Dietz összekötő tiszt je volt a népőrség mellett, s az eseményekről pontosan tájékoztatva volt. Maga Dietz főkapitány sem tagadta ennek lehetőségét: ,,Én nem vártam be a vizsgálatot arra vonatkozólag, hogy vajon nem a két karhatalom lőtt-e egymásra, ami feltehető, illetve nem kizárt, hanem rögtön arra az álláspontra helyezkedtem, hogy most már itt van az alkalom, amikor újra felléphetünk a kommunista párt ellen, mert íme közönséges bűncselekmény hozható kapcsolatba a kommunisták izgatásával."

57 Másnap a kormány engedélyével a rendőrség letartóztatta a KMP vezetőinek többségét — és február végéig még több, mint ötven személyt. A kommunista vezetők letartóztatását követő első napokban úgy látszott, mintha a kormány erőszakos fellépése célt ért volna. A szociáldemokrata párt 1919. február 21-én általános sztrájkot hirdetett és nagy munkástömegeket vitt az utcára kommunistaellenes jelszavakkal. Február 25-én a Népszava-épület előtt agyonlőtt rendőröket az Országház előtt felravatalozták, és a temetés a kommunisták elleni hangulatkeltés jegyében zajlott le. A kommunista párt vezetői közül többen már előzetesen elkészített utasítás szerint a letartóztatás elől illegalitásba mentek és hozzáfogtak az illegális pártmunka megszervezéséhez. Továbbra is sikerült megjelentetni a párt röplapjait, sőt a Vörös Újság megjelenését is biztosítani tudták, amely átmenetileg Nagyváradon jelent meg Ady és Kun Béla ottani baráti körének segítségével. A szenzációra éhes fővárosi lapok részletes, kedélyeket felkorbácsoló beszámolókat írtak a kommunisták, különösen Kun Béla rendőrségi kínzásairól. Miután a kommunisták ellen fellépő rendőrség azonos volt azzal, amely a forradalom előtt a munkásokat is ütötte-verte, a munkások között a fővárosban egyre nőtt a hangulat a kommunisták mellett, a rendőrök ellen. A hangulat tetőpontra hágott, amikor a Népszaván keresztül ismertté vált, hogy 1919 februárjában a minisztertanács által kiadott „a forradalom vívmányait veszélyeztető egyéneknek rendőri felügyelet alá helyezéséről és őrizet alá vételéről" rendelet alapján őrizetbe vett báró Szterényi József és Szurmay Sándor altábornagy miniszterek viszont a ciszterciták szentgotthárdi kolostorában nyertek elhelyezést kitűnő ellátással. A leszerelt katonák és altisztek szervezetének gyűlése mái' a letartóztatást követő napon állást foglalt a kommunisták mellett. 1919. február 24-én a Nemzeti Lovardában (Eszterházy, ma Pollack Mihály utca) 5000 munkanélküli vasmunkás hozott határozatot a kegyetlenkedő rendőrök felelősségre vonására. A szociáldemokrata párt vezetőségét munkásküldöttségek keresték fel, és a bántalmazások folytatására fegyveres megtorlást helyeztek kilátásba. A politikai helyzet tehát a fővárosban így egyre élesebb lett. Ehhez járult a gazdasági helyzet rosszabbodása is. Budapesten akkor került sor a heti két hústalan nap bevezetésére, ekkor vált katasztrofálissá a zsírhiány, a vendéglőkben ekkor vezették be a kizárólagos menürendszert.