Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)

BUDAPEST AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN 1919-1945

Iskolai végzettség % Analfabéta 1,5 6 eleminél kevesebbet végzett 36,9 0 elemit, a középiskola 1—3 osztályát végezte 50,0 Középiskola 4 osztályát végezte 10,0 Magasabb iskolai végzettségű 1,6 pesti munkásságnak olyan rétegei, amelyeknek nem lebecsülendő része teljes analfabétának tekinthető. Az állandó munkahellyel nem rendelkező napszámosok körében például az analfabéták száma 1920-ban még több mint 25 százalék volt, s ez az arány az 1940-es évek elejéig csak részben javult. A munkásnők valamivel nagyobb hányada volt írástudatlan, mint a férfiaké; egyes iparágakban — így például az építőanyag-iparban — az analfabéták számaránya az átlagos többszörösét is elérte. A külvárosokban — a tanulatlan munkások nagy tömörülése következtében — magasabb volt az analfabéták aránya, mint a belső kerületekben. 1930-ban Budatétényben a lakosság 8, Nagytétényben 7, Csepelen 6 százaléka volt írástudatlan. Másrészt nem szabad elfelejtenünk, hogy milyen nagy volt — még a 30-as években is, s még Budapesten is — a ,,félanalfabétának" tekinthető munkásréteg. Ide nemcsak azok sorolhatók, akik még a 4 elemi iskolát sem végezték el, hanem a 4-5 elemit végzettek egy része is — a tanulatlan munkásemberek eléggé széles csoportjai, akik olvasni csak igen nehézkesen és töredezetten, írni még kevésbé tudtak. A másik oldalon viszont — mint már hangsúlyoztuk — főleg az idősebb szakmunkások között gyakori volt az a munkástípus, amely csak 4-5 elemit végzett ugyan, de más úton — főleg az 1919 előtt nagy erejű és a munkásműveltséget akkor nagy vonzóerővel terjesztő munkásmozgalom útján — gyakran magasabb műveltséget szerzett, mint a több iskolát végzettek; nagyfokú kulturális és politikai érdeklődést mutatott, rendszeres újságolvasó volt, életútja során külföldet járt, más nyelvet is ismert (az évtizedfordulón a munkások közel egynegyede tudott még németül) stb. Iskolai végzettség szempontjából a legkedvezőbb képet a kereskedelmi munkásság mutatta, utána az ipari munkásság következett. A legelmaradottabb viszonyokat a házi cselédek, még inkább a napszámosok körében találhattuk. Az adatok arra is rávilágítanak, hogy a munkásosztály fő iskolatípusa a 4, illetve a 6 elemi volt; több mint egyharmaduk csak 4 elemit, felük csak 6 elemit végzett. Ez a helyzet — néhány százalékos fölfelé emelkedő módosulással — az ellenforradalmi rendszer egész 25 éve alatt csak lassan változott. Említésre érdemes változást — a 6 elemit végzettek arányának növekedése mellett — a középső szinten is regisztrálhatunk: az évek folyamán nőtt a 4 polgárit járt, új, jól kvalifikált szakmunkásság számaránya. 1930-ban az egész budapesti munkásság 11, az ipari munkásság 7 — 8 százaléka végzett 4 polgárit, s ez az arány az 1940-es évek elejéig néhány százalékkal emelkedett. A legtöbb 4 polgárit járt munkást a kereskedelmi eladók között találhattuk, valamint a közszolgálatban dolgozó segédszemélyek körében; de korszakunk végén már az ipari munkásságnak is egytizede tartozott ehhez a csoporthoz. A polgári iskolai végzettség elsősorban a legkvalifikáltabb szakmákban vált mind gyakoribbá: a gépgyártásban dolgozó munkások közel egyötöde, a nyomdászok 15 százaléka járta ki a 4 középiskolát, míg az építőanyag-ipari munkásoknak csak 3 — 4 százaléka. Az arányok a szakmunkások között, s főleg a legmodernebb — műszerész, autójavító, villanyszerelő stb. — szakmákban még sokkal kedvezőbbek voltak; korszakunk végén a jól kvalifikált szakmunkások legalább egyötöde 4 középiskolai végzettséggel rendelkezett. A munkásság A főváros népességének, különböző osztályainak és rétegeinek települési megoszlásáról területi eihe- Budapesten belül már több vonatkozásban igyekeztünk képet adni. A munkásosztály területi lyezkedese ^helyezkedése a főváros társadalomtörténetének fontos része: nem elhanyagolható a munkásság életviszonyait és életformáját tekintve sem. Budapest, hangsúlyoztuk, elsősorban munkásváros volt, de a munkásság sajátosan oszlott meg területén. A Nagy-Budapest külső övezetét alkotó külvárosokban és elővárosokban, láttuk, a lakosság túlnyomó része, háromnegyede, több helyütt még ennél is nagyobb hányada a munkásosztályhoz tartozott. Azonban itt is sok jellegzetes színt, eltérő arculatú rétegeket különböztethetünk meg — a budapesti és környéki munkásosztályt nem tekinthetjük valamilyen homogén alakulatnak. Ha elsőnek a külvárosokat tekintjük át, északról dél felé, majd a Duna vonalát átszelve újra észak felé haladva, elsőnek Újpest munkássága kerül szemünk elé. Említettük, hogy Újpest nem egyszerűen külvárosa volt Budapestnek hanem önálló úton — noha döntően a főváros hatása alatt — fejlődött számottevő várossá. Társadalma maga is ,,teljes" volt, nem úgy, mint a többi, hirtelen felnőtt, „csonka társadalmú" — vagyis lényegében csak proletárokat tömörítő — külvárosoké. Újpest lakosságában azonban a szűkebben vett Budapesthez képest magasabb