Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)

BUDAPEST AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN 1919-1945

hordozó társadalmi rétegeket is féktelen polgári demokratikus, sőt még a liberális eszméket terrorral szorította vissza. Azután az ellenforradalom „hétköznapjai'' következtek. De a magyar gazdasági és társadalmi fejlődés során összetorlódott ellentmondások napirenden maradtak. Sőt, az ellentmondások — a külső-belső gazdasági és politikai körülmények váltakozásait követve — még élesebbé váltak; a korszak hatalmas válság-korszaknak bizonyult. Ebben nemcsak a világkapitalizmus súlyosbodó helyzete s ennek Délkelet-Európára gyakorolt hatása, hanem más tényezők is közrejátszottak. Közülük, mint legfontosabbat, a trianoni békeszerződés által teremtett xij viszonyokat kell kiemelni. A jogos nemzeti sérelmek keltette mélyreható elégedetlenséget az uralkodó körök, a soviniszta nacionalizmus felszításával, nem utolsósorban az anakronisztikus társadalmi struktúra fönntartására igyekeztek — nem is sikertelenül — felhasználni. A gazdasági és társadalmi fejlődés azonban még ezen a súlyosan megromlott talajon sem rekedhetett meg véglegesen. A fejlett Európához való felzárkózás menete megtorpant, de az ország iparosodását, modernizálódását nem váltotta fel teljes stagnálás vagy regresszió. A modernizálódás lassú továbbhaladásával viszont tovább növekedtek a társadalmi feszítőerők is; a társadalmi struktúra ellentmondásai kiáltóan követéltek megoldást. Minden korábbinál élesebb formában kerültek felszínre a polgári fejlődés egész addigi útjából származó torzulások is. Az eredmény: lassú, nehézkes előrehaladás, még egészségtelenebb kísérőjelenségekkel. Mindez szorosan összefüggött a fasizmus jelenségeivel. Magyarországon a fasizmus erősödése nemcsak annak következménye volt, hogy az uralkodó körök nem nélkülözhették a terrorisztikus elnyomás modern formáit. A fasizmus az egész, fentebb vázolt polgárosodási folyamat nehézségeinek és torzulásainak élősdi-erőszakos úton való „megoldását" is célul tűzte ki: a nagytőke és részben az arisztokrácia „nemzetietlen" csoportjainak a „leváltását", a középrétegek „idegen" — zsidó származású - részének megsemmisítését, a középpolgári és jobb kispolgári pozíciók erőszakos újraelosztását, sőt a lefegyverzett és így veszélytelenné tett elnyomott néptömegek demagóg „egyenlősítését" is. Budapest helye ebben a társadalmi struktúrában, annak ellentmondásai közepette, sajátos volt. Egyfelől ő jelentette elsősorban a modern Magyarországot. Társadalmi szerkezete gyökeresen elütött az országétól, s mint a legrugalmasabb gazdasági erők központja, ő szívta el az ország fejlődőképes erőinek a nagy részét. Ugyanakkor maga is megtestesítője volt a magyar társadalom belső ellentmondásainak. Igaz, ezek közül a közvetlenül legsúlyosabb, az agrárkérdés csak áttételesen — noha távolról sem lebecsülendő erővel - érintette. De itt volt a legerőteljesebb a tőke és a munka ellentéte. Itt éltek egymás mellett a legszorosabban s ütköztek össze a legélesebben a középrétegek eltérő arculatú csoportjai. Itt, az ország gazdasági és politikai központjában volt a legérzékelhetőbb az uralkodó elit belső differenciáltsága. Budapesten összpontosultak a társadalom progresszív erői, de a kiéleződött ellentmondásokat retrográd úton megoldani akaró tényezők is. A társadalmi szerkezet tényleges mivoltáról és alakulásáról a rendelkezésre álló statisztikai adatok csak igen hiányos és sematikus képet nyújtanak. Arra azonban alkalmasak, hogy alapul szolgáljanak egy részletesebb elemzés számára. A fővárosban, mint általában a nagyvárosias településeken, a lakosság körében a keresők és eltartottak aránya erőteljesen a keresők javára billent. Lassú előrehaladás egészségtelen kísérőjelenségek 100 keresőre jutó eltartott 1910-1941 A vizsgált hely 1910 1920 1930 1941 Magyarország 13(5 113 117 111 Nagy-Budapest 98 84 79 Budapest 79 90 86 70 Peremövezet 130 109 95 Amint a táblázatból látható, a kapitalista fejlődéssel párhuzamosan nőtt a keresők és csökkent az eltartottak száma. A folyamat összefüggött a természetes szaporodás csökkenésével is. A városokban és különösen a fővárosban a keresők arányszáma természetesen jóval magasabb volt, mint a vidéken — és erőteljesen emelkedett. Hátterében — a már említett demográfiai tényezők mellett — a fővárosnak a lakosság életviszonyait gyorsan átformáló hatása állt: itt elsősorban a munkaképes korú népesség tömörült, s az emberek sokkal inkább kényszerültek kereső foglalkozásokba. Budapesten, szemben a vidéki nőlakosság ún. háztartásbeli státusával, a nőknek jóval nagyobb mértékben kellett háztartáson kívül munkát vállalniok. Ez a nőket fokozottan megterhelő, de mégis előremutató folyamat természetesen elsősorban a szegény néprétegek, mindenekelőtt a munkásság körében érvényesült, de korszakunkban előrehaladt a kis-