Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)

BUDAPEST AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN 1919-1945

az országos adathoz viszonyítva 41,3 százalékról 46,6 százalékra nőtt. A fejlődési ütem ezen a téren országos viszonylatban 14,3 százalékos; Nagy-Budapesté 28,8 százalékos. A munkások 1937. október 1-i létszámát alapul véve Nagy-Budapest részesedése 58,7 százalékról 61,9 százalékra emelkedett. Az országos fejlődés 38,1 százalékos adatával szemben Nagy-Budapest hasonló mutatója 45,6 százalékos. Érdekes itt megemlíteni, hogy míg az üzemek számának gyarapodási folyamatában a konjunktúrához jobban alkalmazkodni képes kis- és középüzemek nagyobb befektetéseket nem igénylő létesítése miatt Budapest szerepe a jelentősebb, addig a munkáslétszám növekedésének területén Pest-környék szerepe dominálóbb. A budapesti részesedés mértéke az évtized folyamán mindössze fél százalékkal lett nagyobb, és a növekedés mérve is mindössze alig több mint másfél százalékkal haladta meg az országos színvonalat, A munkáslétszám vonatkozásában figyelemre méltóak a Magyar Gazdaságkutató Intézet számításain alapuló adatsorok, amelyek ugyancsak Nagy-Budapest fejlődésére vetnek fényt. A növekedés tendenciái ezekből az adatokból is kitűnnek s az alapvető jellegzetességeket támasztják alá. Nagy-Budapest részesedésének mértéke, a fejlődés mérvének növekedési százaléka jtrval kisebb, ha figyelembe vesszük a gyári munkásokon kívül a kis- és kézműipari munkásokat is. A következő táblázatból kitűnik, hogy a kétségtelen, bár mérsékelt ipari fejlődés ellenére a nem gyáripari munkások aránya — az 1937-es évet kivéve — több mint felével meghaladta agyárakban dolgozókét. Kétségtelen, hogy a 41—43 százalékos részesedés 49 — 51 százalékra változott, mégis fennállt az a helyzet, hogy Nagy-Budapest nemcsak az ország gazdasági-ipari központja, hanem a legtöbb kis- és kézművesipari munkást foglalkoztató centruma is. A gyáripari, kohászati és kézműipari évi és átlagos munkáslétszám 1929-1938 Nagy-Budapest 325 028 295 673 271 474 243 005 248 879 270 412 290 297 318 368 350 311 377 823 100 91,0 83,5 74,8 76,6 83,2 89,3 98,0 107,8 116,2 288 326 264 057 237 011 204 311 202 353 219 469 236 618 262 692 287 726 311 064 100 91,6 82,2 70,9 70,2 76,1 82,1 91,1 99,8 107,9 Összesen absz. szám 613 354 559 730 508 485 447 316 451 232 489 881 526 915 581 060 638 037 688 887 index 100 91,3 82,9 73,0 73,6 79,9 85,9 94,7 104,0 112,3 Nagy-Budapest részesedése, % 53,0 52,8 53,4 54,3 55,1 55,2 55,1 54,8 55,0 54,9 Nagy-Budapest gvári munkásai, % 43,1 41,7 43,2 46,2 46,0 48,3 49,4 51,4 49,1 Nagy-Budapest lakossága az 1930. évi népszámlálást követően az évtized folyamán körülbelül 100 ezerrel nőtt, s a főváros lakosságszámának a peremövezet lakói mintegy felét érték el. Összesen mintegy másfél millió lakossal lehet számolni a második világháború kezdetén. Közigazgatásilag a peremövezet Pest megyéhez tartozott. Pest megye területének 3,5, lakosságának 33, adóbevételeinek 40 százalékát jelentette Pest-környék. A külön igazgatás ellenére a főváros és a peremövezet mindinkább szoros egységgé vált, s lényegében a második világháború közbejötte akadályozta meg az igazgatási egyesítést is. Nagy-Budapest létrejöttét — a területi egységen s a meghatározó jellegű azonos gazdasági feltételeken kívül — jelentősen előmozdította az egységes közlekedési hálózat, az egységes távbeszélőrendszer, bizonyos közszolgáltatások (villany, gáz) kiterjesztése, a fővárosi rendőrség hatáskörébe tartozás, a Pest környéki országgyűlési választói körzet kialakítása, 1937-ben a Fővárosi Közmunkák Tanácsának hatásköri illetékességébe történő besorolás, egységes városrendezési terv, a Közmunkatanács által kidolgozott Nagy-Budapest-terv elterjedése és elfogadása a közvélemény s a hatóságok által. Az 1930-as években a peremövezetben bekövetkezett gazdasági-népességi fejlődés oda vezetett, hogy a második világháború kezdetére kialakultak azok a feltételek, amelyek alapján reális közelségbe került Nagy-Budapest létrehozása, a főváros és a közvetlen közelségében elterülő, vele közösen élő 6 megyei város (Újpest, Rákospalota, Pestlőrinc, Kispest, Pesterzsébet és Budafok), továbbá 16 község (Alag, Pestújhely, Rákosszentmihály, Sashalom, Cinkota, Mátyásföld, Rákoscsaba, Rákosliget, Rákoskeresztúr, Rákoshegy, Csepel, Nagytétény, Buclatétény, Albertfalva, Pesthidegkút és Békásmegyer) egységes nagyvárossá történő összevonása, mely lépés jelentősége felért volna az 1873. évi főváros-egyesítéssel. Az 1931. évi pénzügyi és hitelválság, amely a kormányzatot az egész addigi pénz- és hitelrend- A budapesti szer megváltoztatására kényszerítette, nagyobb csődök vagy bukások nélkül zajlott le a főváros hitelintézetek pénzintézetei körében. A gazdasági világválság éveiben az Amerikai Egyesült Államokban a