Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)

BUDAPEST AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN 1919-1945

erőltetett ütemű vidéki ipartelepítés ellenére továbbra is fennmaradt, sőt a nagy-budapesti ipari koncentráció is folytatódott. A Budapest környéki övezet ipari fejlődésére jellemző adatokat tekintve: folytatódott a gyárak számának növekedése, bár korántsem olyan mértékben, mint az 1920-as években, amikor is 1921-től számítva 1930-ig a gyártelepek száma 127-ről 270-re (112,5%) nőtt. 1938-ban 1930-hoz viszonyítva 36 új gyárról adott számot a statisztika, ami mindössze 13 százalékos növekedést jelentett. Az új gyáralapítások kivétel nélkül a textil- és élelmiszer-feldolgozó ágazatokba tartoztak, tehát az előző évtizedben tapasztalható fejlődés folytatódott; a meglevő nehézipari nagyüzemi telepek mellett megjelent s helyet foglalt a könnyűipar is. Nagyobb mérvű fejlődés tapasztalható az évtized folyamán a munkáslétszám növekedése terén. Az 1921 — 1930 közötti évtizedben a munkások száma 21 779-ről 37 669-re (73%-kal) emelkedett, 1938-ban a munkáslétszám 60 066 fő, ami 59 százalékkal nagyobb, mint az 1930-as. A körülbelül 14 százalékkal kisebb mérvű létszámnövekedés azonban feltétlenül pozitív jelenségként értékelhető, mert e mérsékeltebb növekedés mögött az 1920-as években alapított mintegy másfélszáz új gyár megszilárdulása, folyamatos termelésének ténye állt. Ide számítandók még az 1930-as évek új alapításai is. A Pest környéki övezet gyárainak nagyságára, nagyüzemi jellegére vet fényt az a tény is, hogy például 1938-ban az itteni gyárak átlagos munkáslétszáma 196, a fővárosiaké 81 — és az országban levő valamennyi gyárüzemé mindössze 75 fő. Kevesebb adat áll rendelkezésre a termelés értékéről; 1921-ben 91,8 millió pengő értékű termelésről adott számot a statisztika, 1926-ban viszont 249 millió pengő a termelés értéke. A növekedés több mint két és félszeres. A következő rendelkezésre álló adat 1932-ből, a válság mélypontjáról ad képet, amikor a termelés értéke 220 millió pengő. A visszaesés 1926-hoz képest majdnem 15 százalékos. Igaz ugyan, hogy az országosan tapasztalható hasonló százalékszám 17, a fővárosi hasonló adat 16 — ami arra utal, hogy a főváros peremövezetében működő nagyüzemek némileg kevésbé érezték meg a gazdasági válság káros kihatásait, illetve nagyságuknál fogva jobban ellenálltak s hamarabb is lábaltak ki a nehézségekből. A Budapest környéki övezet ipari fejlődése 1926-1938 Bv Gyárak Munkások

1 Termelés

2 Bv száma aránya index száma aránya index értéke

3 aránya index Bv száma országos fővárosi index száma országos fővárosi index értéke

3 országos fővárosi index Bv száma adatokhoz index száma létszámhoz index értéke

3 adatokhoz index 1926 223 6,7 20,8 83 29 901 15,3 35,9 79 249 11,3 26,6 100 1930 270 7,8 23,1 100 37 669 17,8 41,9 100 — — 1931 267 8,0 22,5 99 32 093 17 39,6 85 — — 1932 261 8,0 22,4 97 30 405 17,4 40,7 81 220 12.0 35,0 88,3 1933 254 7,6 21^5 94 33 905 17,6 41,7 90 _ — — — 1934 258 7,4 21,2 95 38 171 18,4 44,2 101 — — — — 1935 259 7,5 204 96 45 920 19,9 48,6 122 — — — 1936 278 7,5 20,4 103 52 851 20,4 50,6 140 — — — 1937 306 7,9 20,2 113 58 617 20,0 48,6 156 — — — — 1938 306 7,7 19,8 113 60 066 20,0 47,9 159 — — — — 1 Okt. 1-i létszám. 2 Termelési értéke millió pengőben. 3 További adatok nem állnak rendelkezésre. A Pest környéki vállalatok némelyike nagyságának demonstrálására elegendő egy-két jellemző adat: így például a Csepelen működő Weiss Manfréd-konszern 62 millió pengős tőkeállománya csaknem 50 százalékát jelentette a Budapesten és több mint 30 százalékát az egész országban működő gép- és kazángyártó részvénytársaságokénak. Vagy az Egyesült Izzólámpa. Rt., a Tungsram az ország valamennyi elektrotechnikai cikkeket gyártó részvénytársasága 270 milliós összes tőkeállományából 22,5 százalékot, azaz 61 milliót képviselt. A bőrgyári jellegű részvénytársaságok a fővárosi hasonló vállalkozások 18,5 millió pengős tőkeállományához képest 4,4 milliós tőkéjükkel csaknem 24 százalékot tettek ki. A cipőgyártás környékbeli tőkéje a fővárosi 4,5 millióhoz képest 23 százalék. A budapesti papirosgyártó vállalkozások 14 milliós tőkéjéhez viszonyítva a peremövezeti azonos vállalatok tőkéje szintén jelentős, mivel meghaladta a 6 milliót, azaz a 43 százalékot. A textilipar Pest környéki gyárainak tőkéje több mint 18 millió pengő értékével a fővárosi azonos ágazat csaknem 11 százalékát jelentette. Az adatok értékelésénél feltétlenül figyelembe veendő, hogy míg a fővárosban több kisebb,