Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)

BUDAPEST AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN 1919-1945

207. A Kelenföldi erőmű központi irányító terme (gyártotta a Ganz Villamossági Gyár) a 30-as évek végén Magyar Optikai Művek Rt. és a Gamma Rt. fejlődése: mindkét vállalat új gyárépületeket emelt Budán, állandóan bővítette gépparkját, munkásainak számát és termelését. A műszeripar zöme azonban ezekben az években kis- és középüzem volt, mint amilyen a Marx és Mérei cég, a Fehér-féle műszergyár és a több tucatnyi kis műhely. 1938-ban a budapesti gépipar 185,1 millió pengő értékű össztermeléséből 25,7 százalékot az elektrotechnikai gyárak, 8 százalékot a műszergyárak állítottak elő. Munkáslétszámuk a gépipari 20 101 főből 28,1 illetve 9 százalékot képviselt. A villamosenergia termelése és fogyasztása a válság időszakában is állandóan emelkedett. A Fővárosi Elektromos Művek által termelt és vásárolt viliamosenergia mennyisége indexszámokban kifejezve (1929 — 100 alapon) a válság éveiben a következőképpen alakult: 1930ban 104,6, 1931-ben 111,6, 1932-ben 110,1, 1933-ban 115,1. Abszolút számokban kifejezve 1929- ben 214,8 millió kWó volt a termelt és vásárolt áram mennyisége, 1933-ban már 248,1 millió kWó. A fogyasztók száma is növekedett 211,2 ezerről 325,1 ezerre. Az energiafelhasználás arányait tekintve a világítási célokra igénybe vett energiamennyiség 1930-ban és 1931-ben meghaladta az ipari célú fogyasztást, de 1932-től a motorikus célokra felhasznált energia menynyisége gyorsabban növekedett. 1929- 1933 között a háztartási áramfogyasztás 33 millió kVVó-ról 29,5 millió kWó-ra esett vissza, és nem terjedt a korábbi mértékben az áramfelhasználás. 1930- ban a 286 432 lakás és műhely, továbbá az 1175 gyártelep közül mindössze 211,2 ezer fogyasztott, illetve használt villamosenergiát. Az áramszolgáltatás elterjedtsége mindössze 73,5 százalékos. 1934—1938 között az elektromos áramszolgáltatás kábel- és légvezetékeinek hossza az 1929 évi 2307 km-ről 1938-ban 3375 km-re nőtt. Az áramtermelés 1938-ban 360 millió kWó, 1929-hez viszonyítva 167,6 százalékos. A második világháború előestéjén a 335 000 lakás, bérlemény és ipartelep közül csak 269 000 rendelkezett villamos világítással, illetve energiaszolgáltatással. A villamosítási mutató 80,3 százalék, ami 1930-hoz képest 7 százalékos növekedést jelentett. Az áramtermelést az Elektromos Művek négy telepén kívül a BSZKRT és a BHEV telepei szolgáltatták, de döntő szereppel bírt az energiaigény kielégítésében a Bánhidai Erőmű, amelyből távvezeték útján jutott el az energia a fővárosba. A korszak végén a mindinkább növekvő igények ellátására — mivel az erősen fejlődő peremvárosok többségének áramszolgáltatása is a Fővárosi Elektromos Műveket terhelte — felvetődött a Gyöngyös környéki barnaszén előfordulására telepített Mátra vidéki Erőmű terve. Az építőanyag-ipar munkáslétszáma a fővárosban 1700 fővel csökkent. A termelés értéke az 1933. évi katasztrofális 57 százalékos visszaeséshez képest 1938-ban is csak 80,5 százalékra emelkedett. 1938-ban az 55 működő gyár közül mindössze kettőnek nagyobb a munkáslétszáma 500 főnél, és csupán hat vállalat termelése haladta meg az évi egymillió pengőt. Az egykor hírneves és erős fővárosi építőanyag-ipar hanyatlásának évei az 1930-as évek. A faipar munkáslétszáma 1200 fővel csökkent, a termelési érték a válság mélypontján 1928hoz képest 60,8 százalékkal esett, s 1938-ban is csak 74,7 százalékra emelkedett. A 137 működő üzem közül mindössze ötnek haladta meg a létszáma a 100 főt, és csupán három olyan vállalat akadt, melynek a termelése egymillió pengő fölé emelkedett.