Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)

BUDAPEST AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN 1919-1945

állítás ezeket az elgondolásokat igazolta, megmutatta az alapvető problémákat és a megoldások módjait. Éppen ezért ki is hívta maga ellen a jobboldal haragját, és felsőbb utasításra be kellett zárni a kiállítást. Jahn és Darvas József ismertetése szerint a kiállítás ráirányította a figyelmet a városkutatás fontosságára, a szocialista várospolitika feladataira. Az előremutató kezdeményezés azonban a hatóságok akadékoskodása, Jahn tevékenységének gátolása, majd személyének üldözése következtében elakadt, és a szocialista várospolitika e szép kezdeményezése folytatás nélkül maradt. A háborús konjunktúra és az ipari termelés kiemelt helye következtében rohamosan nőtt Csepel nagyközség lélekszáma, de a községpolitika kis mértékben tudta ezt követni. A tíz év alatt megkétszerezó'dött, közel 50 ezer lakosú község súlyos lakásgondokkal küzdött, nem volt csatornázás, az egészségügyi viszonyok elmaradottak voltak. Általában 5 — 6000 emberre jutott egy OTI-orvos, a távoleső Királyerdőn még ennél is több, 8000. A HÉV-utazás lassú és körülményes volt (Erzsébeten keresztül), az autóbusz pedig túl drága a munkáslakosságnak. A városlélekszámú település viszonyai teljesen falusiasak voltak — földszintes egyszobás vagy szobakonyhás lakásokkal, melyben a községvezetés alig változtatott valamit. 1938-ban 4000 tanköteles gyermekre 38 iskolai tanterem jutott, eszerint 105 tanuló jutott egy tanteremre, melyben tanítani még váltott tanítási rendben sem lehetett. Két iskolában három műszakos tanítás folyt, legfeljebb a nagyszámú hiányzás enyhített a zsúfoltságon. Szülőotthon, tbc-gondozó, gyermek-napközi otthon, iskolai tejellátás, mely már a környékbeli városokban is megvalósult, itt még mindig váratott magára. Az elmaradt viszonyokat használták ki a szélsőjobboldali csoportok saját céljaikra. A községi képviselő-testület 1939 végén megtartott választásán a jobboldal 9, az MSZDP csak 2 képviselőt tudott a község vezetésébe küldeni. A helyi sajtó kárörvendve állapította meg, hogy a szociáldemokraták helyét a nyilasok foglalták el. A környékbeli települések viszonyaiban a kezdetben liberális, majd fokozatosan tért foglaló szélsőjobb községpolitika alapvető változást nem tudott hozni és nem is volt szándékában elérni. A kormánytámogató, majd a harmincas évek végén az ellenzéki nyilas mozgalmak még annyit sem tudtak elérni, mint a húszas évek félig liberális, félig kormánypárti helyi vezetői. A viszonyok elmaradott voltát jellemzi az egyik kormánypárti képviselő parlamenti felszólalása a Pest környéki települések elemi iskoláiban végzett vizsgálatok eredményeiről. A megvizsgált 4127 tanuló közül 56% vérszegény, tüdővészre hajlamos, és 36% lakott túlzsúfolt lakásban, 58%-a többed196. Nyilvános óvóhely építése a Baross téren 1938-ban 23 Budapest története V, 353