Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)
BUDAPEST AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN 1919-1945
és más liberális irányzatoknak, és az elhamarkodott egyesítés felboríthatná azt az egyensúlyt, melyet a jobboldali kormányzás teremtett meg Budapesten." Kozma belügyminiszter nagyobb taktikai érzékkel ugyan, de kijelentette a parlamentben, hogy Nagy-Budapest megalkotásának sem pénzügyi, sem egyéb adottságai nincsenek meg. Hozzátette, hogy a főváros és vidéke közötti vitát barátságosan kell megoldani. Ebben a szellemben tevékenykedett a főváros polgármestere is. Közvetlen tárgyalásokat javasolt a környék és a főváros között, a vitás kérdések, a városi vámok rendezését, a közlekedés javítását, a kapcsolatok egészségesebbé tételét hangsúlyozta. A közművek szolgáltatásainak területi bővítését, villamos-szárnyvonalak építését, az autóbuszvonalak kiterjesztését ígérte. 17 Személyi véd- A megye élén bekövetkezett személyi változások is a gombosi szellem fokozott érvényesülését tozások a fo- jelentették. Preszly, aki sokat foglalkozott a környék problémáival, államtitkár lett, utódául a duTi°e\ire b ^rés korrnány Karay Krakker Kálmán váci polgármestert nevezte ki főispánnak, 1935 végén. Ennél jegyében m ég károsabban hatott a környék lakosságának körülményeire a már addig is hírhedt módszereiről ismert Endre László gödöllői főszolgabírónak alispánná választása 1938 januárjában. Ez a tény is a gátlástalan jobboldal térnyerését mutatta, és ez a folyamat a környék városaiban és községeiben is fokozatosan érvényesült. A munkáslakosságot egyébként is megnyomorító rendelkezéseket a közigazgatás minden eszközzel érvényre juttatta, és semmit sem adott az eddig még a jobboldali városvezetések részéről is figyelembe vett szabályokra és kialakult szokásokra. Diktátorként uralkodott a környék városain és községein, a törvények és kialakult szokások mellőzésével irányította azokat, és minden igyekezete arra irányult, hogy a munkásszervezeteket, de még a liberális csoportokat is kiszorítsa a vezetésből. A vezetők fokozatosan az ő híveiből kerültek ki, a képviselő-testületi választások alkalmával gondoskodott arról, hogy az egyébként is a lakosság töredékét kitevő községi választók a jobboldali jelölteket támogassák. Megszokottá vált, hogy a választásokat puccsszerűen és munkanapokon tartották, a baloldal jelöltjeit még a választások előtt kiiktatták, hogy a jobboldali jelöltek vetélytárs nélkül jussanak mandátumhoz. A húszas évek és a harmincas évek elejének vezetői kiöregedtek, helyükre a fasiszta végrehajtó hatalomnak jobban megfelelő személyek korültek. Az 1936-ban elhunyt rákospalotai Cserba Elemér utódául Szőcs József főjegyzőt választották meg polgármesternek. Újpesten Semsey nyugállományba vonult 1938 elején. Helyére Pohl Sándort, a központi járás főszolgabíráját választották meg, aki a jobboldali sajtó szerint is Endre Lászlóval való barátságának köszönhette a polgármesteri széket. Erzsébeten 1939 végén Mályay Ferencet, Budafokon Mericzay Aladárt, a volt kispesti főjegyzőt választották meg polgármesternek. Kispesten nem történt őrségváltás, mert Molnár polgármester a jobboldalt képviselte, de jó kapcsolatot tartott fenn a város haladó gondolkodású elemeivel is, és legalább a jobboldali heccektől távol tartotta magát. 1935-ben eldőlt a vita Kispest és Pestszentlőrinc között is. A lőrinci képviselő-testület kimondotta a várossá, alakulást, melyet a belügyminiszter is jóváhagyott 1936. január 1-i hatállyal. Az új város képviselő-testülete Balogh Gézát választotta meg polgármesternek. A két város közti 194. Angyalföldi részlet a 30-as évek 2. felében szabályozott Rákos-patakkal
