Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)
BUDAPEST AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN 1919-1945
jelezte, hogy a fővárosi választók fele nem ért egyet a jobboldali várospolitikával, nem beszélve a községi választójoggal nem rendelkező, legalább annyit kitevő fővárosi lakosról. A Wolffpártiak nehezen nyelték le a keserű pirulát és főleg azokat a módszereket, melyeket velük szemben is alkalmaztak a választások során. Petrovácz a parlamentben is elmondta, hogy plakátjaikat letépték és ott kellemetlenkedtek nekik, ahol csak lehetett. Felhívta a testvérpártot, hogy együttesen kormányozzák a Városházát — és ők nagylelkűen megbocsáták az ellenük is alkalmazott módszereket. 6 A fópolgár- A jobboldali többség és Sipőcz főpolgármestersége ellenére, aki a kivételezett hatalmat is mester Mvéte- gyakorolta a főváros életében, a wolff isták mégsem voltak elégedettek. Állandóan támadták a les jogköre a Q Y re szo i 0 kivételes megbízatást. Petrovácz a parlamentben tüzelt a rendelkezés ellen, handáteo™ásában g° z tattá annak értelmetlen és haszontalan voltát és a visszavonását követelte. A lecsökkent szerepet játszó ellenzék hasonlóan vélekedett, csak más érveket használt. A kormány nem sokba vette az ellenzék követelését, a konzervatív, liberálisabb színezetű régi fővárosi vezetés ellenkezését pedig szép szavakkal igyekezett leszerelni, hangoztatva, hdgy az autonómiát tiszteletben tartja — csak minden intézkedése, elgondolása az autonómia régi fajta értelmezését keresztezte. A tömegek megnyerése céljából tervezett rendelkezések, a munkaviszony szabályozásaitól, az új birtokpolitikáról, a telepítésről — a gombosi demagógia ellenére — a társadalmi problémák valamilyen fajta megoldását célozták, és az elképzelések végrehajtásában fontos szerepet játszott a kezessé tett, centralizált Városháza is. A főváros vezetői várva várták a szanálási időszak befejeződését 1936 nyarán. Végeredményben semmi különöset nem jelentett ez az esemény, de a városi pártok győzelemnek tekintették, ők tudják miért, és ebben nem sok különbség volt a pártok között. Á gombosi politika pedig már a végét járta ekkor. Gömböst betegsége alatt Darányi Kálmán helyettesítette, majd Gömbös októberben bekövetkezett halála után ő követte a miniszterelnöki székben is. Politikai irányvonala a gombosi folytatása volt, de kevésbé volt demagóg és agresszív, legalábbis híveivel szemben. Az MSZDP reménykedett, hogy az új kormány elnézőbb lesz velük szemben. A nyomás valóban enyhült valamit a fővárosi munkásság irányában, de ez csak módszereiben mutatott mást, valójában folytatódott. A szociáldemokraták még mindig a liberális ellenzéktől várták ügyük támogatását, pedig tapasztalatuk éppen elég volt már. „Akik azt hitték, hogy Gömbös koporsójával együtt a fasiszta diktatúra, a parancsuralom tervét is elföldelték, azok keservesen csalódtak" — állapította meg a kommunista Dolgozók Lapja az itthoni helyzetről. 7 Az új kormány a főváros vezetésében egyelőre nem hozott változást, Sipőczöt pozíciójában a kormány megerősítette. A Liber Endre halálával megüresedett alpolgármesteri helyre Schuler Dezső tanácsnokot választották meg december folyamán. Az 1937. évi költségvetés tárgyalása, melyen a közben meghalt Wolff már nem vehetett részt, az előző évekhez hasonlóan folyt le. Még mindig költségvetési hiány, de már előrelátó tervek is szerepeltek a pénzügyi elképzelésekben. Ujabb kölcsön felvételét feltételezték a tervek a Tabán fürdőváros, a Fórum megteremtéséhez, a Duna-part rendezéséhez, az út- és csatorna-, az iskolaépítés folytatásához. Csilléry, ajki a keresztény párt vezetője lett Wolff halála után, és az MSZDP képviseletében Révész egyaránt a szanálást támadták, és indítványozták az alkalmazottak illetményeinek, juttatásainak legalább 10%-os emelését. Az új év első napján meghalt Sipőcz főpolgármester, aki a kurzus időszakától kezdve kormánybiztos, polgármester, főpolgármester, a városházi jobboldal képviselője volt egész tevékenysége során. Kezdetben a kurzus hű kiszolgálója, később a városházi egyensúly időszakában az ellenzékkel is lojális polgármester, majd a gombosi időszakban az önkormányzat nem hangos, de következetes képviselője, ami zömében konzervatív ihletésű, de a gombosi egyeduralmi és egypárti törekvésekkel szemben pozitív megnyilvánulást jelentett. Családi körülményei is befolyásolták magatartását, melyet saját pártjának szélsőjobboldala gúnnyal illetett. (Agglegény korában nősült meg, a kor egyik szépasszonyát, egy minisztériumi főtisztviselő özvegyét, a győri rabbi lányát vette feleségül, és egyedül az MSZDP — amely mindig támadta — kelt védelmére, saját párthíveivel szemben.) Nem sokkal később lemondott Kozma belügyminiszter is, és a tárcáját ideiglenesen betöltő miniszterelnök Karafiáth Jenőt neveztette ki a város főpolgármesterének 1937. február 6-án. Karafiáth a kurzus-időszak államtitkára, köztisztviselő, a Károlyi Gyula-kormány kultuszminisztere, a Testnevelési Bizottság elnöke közgyűlési bemutatkozó beszédében a gombosi szólamokat hangoztatta. ,,A munka, a megértés, a becsület a vezérelve, nem kíván egyéb programot hirdetni" — mint mondotta, melyet ,,a nemzeti munka hadsereg tagjaként" kíván végrehajtani. A nem túl bőbeszédű program végigkísérte tevékenységét. A fokozatos jobbratolódás aktív tagjaként túllicitálta a kormány intencióit, és a szélsőjobboldal politikai célkitűzéseit vallotta magáénak. 8 A Darányi-kormány folytatta a gombosi politikát bizonyos reformtörekvések keresztülvitelében is. Ezek közül közvetlenül érintette a fővárost az 1937. III. te, az elöljárósági törvény,
