Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)

BUDAPEST AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN 1919-1945

jártak a teret, oda a tüntetőket nem engedték be. A gyülekező csoportok először a tér szélein elhelyezkedve, lassan tömegbe forrtak, s mintegy háromezren lehettek, amikor megindult a tüntetés: „Munkát! Kenyeret!" A rendőri készültség oszlásra szólította fel a tömegeket, de a tüntetők nem engedelmeskedtek, tovább kiáltozták jelszavaikat. Ekkor vezényeltek ellenük rohamot. A kardlapozó rendőrök elől a tömeg visszavonult és a Rákóczi úton keresztül a Blaha Lujza térre vonult. Itt lovasrendőrség rontott a tömegre. A tüntetők egy ideig állták a rohamot, majd a mellékutcákba húzódtak be. Ezzel még nem volt vége a küzdelemnek. A tüntetés folytatódott az Oktogonnál (ma November 7. tér), a Rákóczi térnél és a Mátyás téren is. A rendőrség harminckét embert letartóztatott. A sikeres demonstráció a KMP legnagyobb önállóan szervezett tüntetése volt a gazdasági válság éveiben. A munkanélküli-mozgalmak szakadatlansága 1930 tavaszán arra késztette az MSZDP-t, hogy aktívabban foglalkozzon problémáikkal, szakmánkénti munkanélküli-gyűléseket szervezzen. A kommunista aktívák ezeken mindig jelen voltak, s szerepük volt a gyűlések határozott hangvételében. De az önálló akciók sem szűntek meg. A Munkanélküliek Országos Egység Bizottsága nevéhez fűződik, hogy 1930. április 2-án munkanélküli-tüntetés volt a Parlament előtt, s csak rendőrroham tudta őket a térről kiszorítani. A Rákóczi téren április 17-én már belelőttek a rendőrök a tömegbe. A munkanélküliek mozgalmai ekkor már túlnőttek saját célkitűzéseiken is. Nemcsak a kenyértelen, szervezetlen munkásságra, hanem az egész fővárosi munkásságra hatottak. Kiszélesítették a forradalmi munkásmozgalom tömegbázisát, növelték az illegális KMP legális lehetőségeit. A szervezett munkanélküli-mozgalmaknak is szerepe volt abban, hogy az MSZDP taktikai változást hajtott végre, figyelme a tömegfellépések felé fordult, kereste a radikálisabb harci formákat. A munkásotthonokban, a kirándulóhelyeken egyre gyakrabban hangzott fel a szavalókórusoktól Bruno Schönlank verse: A szabadulás éneke. „Mindennapi kenyérről szól ez az ének, Akik előteremtik, nyomorban élnek, Akik ruhákat szőnek, rongyokban járnak, Akik házakat raknak, födélre várnak !" A kommunisták január 26-i tüntetése, a tavaszi hónapok kisebb megmozdulásai jelezték, hogy a tömegek, a munkásmozgalom szociáldemokrata szervezeteinek vezetői s az illegális KMP Budapesti Pártbizottsága megegyezés nélkül is azonos nevezőre jutott: radikális fellépésekre, demonstratív tömegmozgalmakra van szükség 1 Azt már felvázoltuk, hogy miben különböztek a platformok, most vizsgáljuk meg azt is, hogy milyen eltérések voltak a kivitelezésben. Az MSZDP vezetésének magatartásában beállt változást szimbolizálta és igazolta 1930. május 1. Szakítva az 1919 óta már hagyománnyá vált „néma májusokkal", a pártvezetőség Garami Ernő és Bruchinger Manó követelésére most „méltóságos ünnepi sétára" hívta a munkásokat az Andrássy útra. A május 1-i felvonulás megszervezése a pártvezetés elvi határozatai alapján jött létre, de az érdem a budapesti szociáldemokrata végrehajtó bizottságé. Március 27-i ülésük konkrét állásfoglalásukat tükrözi, ami érettebb, mint a Népszava korabeli cikkei. A jelentkező gazdasági válságot az országos válság egyik részének tartják, „amelynek konok ellenforradalmi j>olitikájával [a kormány — G. E.] előidézője volt". „Talpra kell állítani a tömegeket, május 1-én hatalmas demonstrációra van szükség." Az agitációt két új pártszervezési jelenség kísérte. Élénkült a már szinte elhalt háziagitáció, s megkezdődött a gyári pártbizalmiak szervezése. A szakszervezetek mellett egy új szervezési vonal kiépülése indult meg. Összeírták a pártszervezetek a területükön levő gyárakat, üzemeket, műhelyeket, s felmérték: hol vannak szociáldemokraták. Ez a megélénkült szervezés is hozzájárult május elseje sikeréhez. Mintegy 10—15 ezer ember vett részt a sétán, s az elmúlt évtizednyi idő tétlensége után ez a tömegek számára lelkesítő élmény volt. Április közepe táján a KMP akcióbizottságot hozott létre május 1. előkészítésére, s önálló kommunista május elsejét hirdettek meg. A tüntetés a Tisza Kálmán (ma Köztársaság) téren a felkészült rendőrség sorfalába ütközött. Többeket, köztük a budapesti kommunista mozgalom jelentős vezetőit letartóztatták. A Budapesti Pártbizottság a május 1-i akciót sikertelennek s hibásnak ítélte meg. Külön hibának tartotta, hogy a párt ünnepelni vitte vezetőit s ezzel lebuktatta vezető funkcionáriusait. A folyamatos konspirációs válság körülményei között ez tovább nehezítette a párt fővárosi helyzetét. A májusi hetek még egy nagy tüntetést hoztak. Május 18-án Kispesten mintegy 300 fő jelent meg a városháza előtt, ínségmunka reményében. A közmunkákat intéző tisztviselő, az ún. városgazda azzal küldte el őket, hogy „nincs több munka, menjenek a dolgukra". A feldühödött emberek együtt 20 Budapest története V. 305